Park Ha Rin

Anya... Mondasz nekem egy mesét?

Egy mesét? Milyen mesét szeretnél hallani?

Azt a mesét a félős madárról...

A félős madárról... Egyszer régen, egy gyönyörű erdőben született egy aprócska cinege. Társainál sokkal kisebb volt, és satnyább, és ahogy cseperedett ez semmit sem változott. A szülei pedig etették, gondozták, és védelmezték minden rossztól, ami csak érhette. Hisz ő volt az egyetlen, első fiókájuk, akinek mindent meg akartak adni ahhoz, hogy ha majd nagy madár lesz, es az összes tolla kinő, akkor egyedül is boldoguljon. Azonban ahogy teltek az évek, a kis cinege tollai csak nem akartak kinőni. A tisztáson minden madár rajta nevetett, a kis fiókák is, akiknek épp csak pelyhesedett a szárnyuk rajta viccelődtek. "Hisz milyen madár az, aki nem tud repülni?" kérdezték tőle nap, mint nap. A kis cinege pedig napról napra egyre csak szomorúbb lett.

Szegény Cinege... De aztán jött a pici sas, ugye?

Igen. Egy szép napon aztán egy új madárfészek jelent meg az egyik legmagasabb fa legmagasabb ágán, s egy új madár család költözött bele. Egy sas pár és az ő fiúk társaságával bővült a tisztás madarainak közössége.

És milyen volt az a pici sas, mami?

Olyan bátor, és erős madárfiókát még sose láttak azelőtt. Olyan kecsesen es gyönyörűen szárnyalt a fák lombjai között, mintha sosem csinált volna mást életében. Bátor volt és rettenthetetlen, de egyáltalán nem rémisztő. Mindenki szerette, és minden madárfióka a baratja akart lenni. De ő mégis egy valaki társaságát választotta inkább. Tudod kiét?

A A cinegéééééét...!

Bizony.... A kicsi sas látta milyen rosszul bánnak szegény cinegével, s látta azt is, hogy milyen apró, s hogy még csak repülni sem képes. Elhatározta hát, hogy összebarátkozik vel, és segít neki, hogy megtanuljon repülni.

És sikerült neki?

Igen, sikerült. Igaz, hónapokba, sőt, évekbe telt neki, mire megtanította a kis cinegét repülni, de sikerült neki. És idővel már a többi madár sem bántotta őt, amiért olyan kicsi és védtelen. És már ő sem félt nnyira mindentől. Persze olyan jól repülni azóta sem tanult meg, és egyedül még mindig fél a magasba emelkedni, de ha ott van mellette a kicsi sas is, nem ismer lehetetlent.


Apa... Mondasz nekem egy mesét...?

Mesét? Miről?

A kis cinegéről és a bátor sasról. Anya mindig róluk mesél...

Lássuk csak... Tehát a kis, félős cinege, és a nagy bátor sas... Boldogan éltek, mióta csak megtanította őt repülni a sas. Egy nap azonban a nagy, bátor sas valami nagyon rossz dolgot tett. Egy olyan dolgot, amivel megbántotta a kis cinegét. Hisz megígérte neki, hogy mindig mellette lesz, és segít neki, Ő mégis elárulta a kis madarat, aki emiatt elmenekült. Minden erejét összeszedve szállt fel, és meg sem állt a világ másik pontjáig, csak hogy minél messzebb lehessen a sastól, aki össze törte a szívét.

És nem magányos ott...?

Nem tudom kicsim... De biztos hiányzik neki a sas, és a kis fiókája is...

De akkor miért nem jön haza...? Biztos szomorú ott, a nagy messziségben...

Egyszer hazatér majd, ebben biztos vagyok. Hisz szereti a kis sast, aki nélkül nagyon magányosak a mindennapjai...