Mark Goodwin

A meghallgató iroda ajtaja nagyot csattant mögöttünk, amikor kipenderítettek minket. Még hallottuk a röhögcsélést, hogy micsoda kis disznó vagyok, biztos egy dagadt állat lesz belőlem, ha felnövök, anyám is egy hülye picsa, hogy a dagadék kölykével ide szambázik, és elvárja, hogy oda adjanak egy filmszerepet egy ilyen kis zsírhordónak, mint én. Tény és való: pufi kölyök voltam. 10 évesen a fejembe vettem, hogy én filmszínész leszek, és anyám nem ellenkezett. Sőt. Mivel egyedül nevelt, így igyekezett mindent megadni nekem, amire csak vágyhattam. Tényleg mindent megkaptam, amire csak vágyhattam, anya pedig soha nem mutatta, hogy fáradt, mert sokat dolgozik. Sokszor foglalkozott velem, nem voltam elhanyagolt gyerek, sőt. Anya volt a világ közepe, neki pedig én. Sokat segített a new-ages hippifelfogás is, hogy a gyereket nem szabad korlátozni semmiben, így egy szép napon fogta magát, és kézen fogva elvitt egy kis, független film castingjára, ahol 10-15 év közötti fiút kerestek a főszerepre. Aztán a rendező, a rendezőasszisztens és az operatőr szó szerint elröhögték magukat, mikor beléptem az ajtón. Meg sem kellet szólalnom, vagy bármit csinálnom, egyszerűen besétáltam, és hangos hahotázásban törtek ki. Tisztán emlékszem, a rendező megkérdezte anyámat, hogy komolyan képes volt ide jönni "ezzel", mikor a felhívásban világosan írták, hogy fitt, sportos kissrácot keresnek. Meg se tudtam nyikkanni, a sírás kerülgetett, de nem akartam teljesen idegen emberek előtt bőgni, mielőtt még beszarinak, vagy bőgőmasinának nevezzenek. Anyám kézen fogott és kiviharzottunk, de hallottuk még a röhögést. Anyám leguggolt hozzám, megfogta a vállamat, és szélesen rám mosolygott.
- Ne aggódj, Prücsök, megmutatjuk nekik! -mosolygott szélesen rám, amitől megnyugodtam. - Keresünk egy sportot, amiben jó vagy, és megígérem neked, hogy te leszel a legnagyobb sztár egész Ausztráliában!


19 évesen már minden lány legvadabb nedves álma voltam, hiszen kinőttem magam, nem is kicsit. Megnőttem, és izmos is lettem, hiszen triatlonista lett belőlem.  Sorra nyertem a versenyeket, egymás után döntöttem meg a saját egyéni csúcsaimat, és  baromi büszke voltam magamra. Mikor meghallottam, hogy egy  valóság show-ba sportolókat keresnek, azonnal jelentkeztem, és nem kicsi meglepetés ért. Mikor beléptem a castingra, ugyan azzal a rendezővel talátam szemben magamat, aki 11 évvel azelőtt disznónak, és zsírgépnek nevezett. Elő vettem a legszebb, legvilágosabb 1000 Wattos vigyoromat, és rájuk villantottam.
- Jó napot kívánok!
- Üdv! Kérem, mutatkozzon be néhány szóban!
- Oké...Mark Goodwin vagyok, 19  éves, triatlonista. Háromszoros ifjúsági bajnok, kétszeres országos rekorder triatlonban.
- Nagyon meggyőző...-nézett végig rajtam, kicsit méregetett, mintha megismert volna.
- Nem rossz, egy olyan kis dagadéktól, mint én, igaz? -néztem rá sunyi vigyorral
- Áhhh, tudtam, hogy ismerős vagy! -mondta, de nem láttam megbánást rajta. - Rendben van, Szépfiú, tiéd a szerep!
Még szélesebb lett a vigyorom. Fölényes győzelmet érezetem abban a pillanatban, tényleg megmuattam neki, hogy mit tudok.
A műsor egy showműsorba oltott erőpróba volt. Reménykedtek, hogy én leszek a szívtipró, aki majd minden csajjal összekavar kamerák előtt, és botrányhős lesz belőlem a műsor végére. A kavarás meg is volt, de szigorúan kamerákon kívül, bár nem volt nehéz meglógni a kandi szemek elől, de sikerült. Minden energiámat a versenyre összpontosítottam, így gyorsan a közönség kedvence lettem. Ennek a kedvencségenk köszönhető, hogy megnyertem végül a fődíjat, és ez indított el a sikeresség útján.
Most, 20 évvel később, mindenem megvan, amire csak vágyhattam valaha is, és sikerült emiatt anyámnek is megadni mindent, amit figyelmes szeretete miatt megérdemel. Még az egyetemre is meghívtak előadni, amit örömmel elvállaltam, legalább megnézhetem magamnak a mostani egyetemista csajokat.


Unottan dobálom a labdát a falhoz, megint, imádom idegesíteni a szomszéd irodában ülő csajt. Valószínűleg most is forr a feje, hogy hallja a halk puffanásokat. Pár lányka megint kint kering, azt mérlegelve, hogy bejöjjenek-e, valamilyen mondvacsinált indokkal, hogy ők ezt meg azt akarják, kérdésük van, mittudomén.
Kopogtatás a falon. Vigyor fut szét az arcomon, mert tudom, hogy a szomszédasszony agya ipari hőmérsékletre forrt. Nem tudom, miért szeretek ennyire az agyára menni, lehet, csak szeretek elgyönyörködni benne, mikor átjön ordibálni velem. Kellemes dolog a diáklányok állandó figyelme, de más dolog egy érett, felnőtt nő. A húszonéves lánykák hajlamosak a drámázásra egy félre ejtett szó miatt is, de egy harmincas nő már tudja, mit akar. Agilis, és nem hagyja magát, simán visszadumál még egy akkora meléknak is, mint én. Megrázom a fejemet egy pillanatra, mi a franc van velem? Neki egyértelműen az agyára megyek, nem kéne abban a hitben ringatnom magam, hogy össze jöhet vele egy kellemes viszony. Másra nem kéne, mert rengeteg minden idegesít benne. Olyan szinten fülsértő tud lenni a hangja, hogy azt leírni sem tudom, folyton csak pattog mindenen, egy pillanatra sem tud leengedni, ellazulni. Nem, nem. Kell a francnak egy ilyen nő.