Sarawat Saeueng

-Ez már több a soknál! Az első is megalázó volt, de ez már egyenesen felháborító! – fakadok ki, mert most már tényleg nem bírom tovább ezeket a fogadásokat. Szándékosan rángatnak bele olyan játékokba, amiket elveszítek, majd pedig később elmondják, mi is volt a tét. Ezeket nevezem én barátiamnak? Hát mondhatom csodásan válogattam, illetve nem ez alapján történt, ez pusztán üzlet, hiszen a jövőben akarom majd hasznosítani a kapcsolatot, meg most annak tökéletesen megfelelnek, hogy ne egyedül lézengjek a folyosón, hanem legyen mellettem valaki, valami társaság, hogyha éppen unatkoznék, akkor elszórakoztassanak.
Ez azonban már nem volt éppen kellemes tréfa, már az első alkalommal is, mikor elveszítettem a játékot és közölték velem, hogy akkor az aznap esti bulin egy fiúval kell csókolóznom teljesen elállt a lélegzetem és dühömben ordítozni kezdtem a két barommal. De mit volt mit tenni, ha már belementem, akkor álltam a szavamat is. Este annyi bátorságot öntöttem magamba, hogy legyen lelkierőm és képes legyek megtenni, amire kértek, bár mindenki tudta, hogy a lányokért vagyok oda. Erre az a parányi elborult agyam képes volt rávenni, hogy ezt a Dinnyefejet kapjam le. Pont azt a fiút, aki már az első naptól kezdve a legkevésbé volt számomra szimpatikus. Csak gratulálni tudok saját magamnak. Persze úgy voltam vele, hogy öntudatlan állapotban voltam, így felismerni sem nagyon tudtam, emlékezni meg pláne nem voltam képes, úgy tudtam meg utólagosan a haverjaimtól, hogy kit is szemeltem ki arra, hogy a rám szabott büntetést végrehajtsam.  
Másnap reggel azonban teljes mértékben hidegen hagyott ez az egész, ismét felvettem azt a stílust vele szemben, amiről úgy éreztem megérdemli, mivel eddig sem voltunk jóban, nem gondoltam volna, hogy csak egy aprócska baki miatt másképp kéne hozzáállnom. Talán ostobának is nézett, de csak várja ki, hogy most mennyire lesz zavaró a viselkedésem, hiszen a mostani tét talán még rosszabb, mint az előző…
-De bizony! Elviszed a Majmot egy romantikus kis randevúra. – Minden kedvesség eltűnt az arcomról, mikor meghallottam a saját ítéletemet, de végül elfogadtam. Tudtam, hogy ez nem csak annyi lesz, hogy odarohanok, megcsókolom és elmegyek, hiszen itt igent kellett mondania egy randira, amire biztos voltam, hogy nem fog rábólintani. Keményen kell majd dolgoznom azért, hogy a korábbi rossz képet magamról kijavíthassam és képes legyek egyáltalán elviselni azt, hogy olyan kis rominak kell vele lennem. Már most felfordul attól a gyomrom, ha belegondolok, hogy minden csáberőmet be kell dobnom és meghódítanom… egy fiút!