dead poets society

FREDDIE: Te egy igazi badass boss bitch lady vagy, akitől néha még én is megijedek. Tudod mit akarsz az élettől, és nem várod, hogy egy pasi dobjon az öledbe minden (talán csak magát), de közben nem félsz átgázolni embereken, hogy elérd a céljaid. Nem kétlem, hogy sokan utálnak, de legalább annyira irigyek is rád. Az tuti, hogy ha lelkizni akarok, nem hozzád megyek, mert a fejemhez vágsz két fájdalmasan igaz mondatot és én máris fülem farkam behúzva rohanok haza nyalogatni a sebeimet. Nem szeretem hallani az igazságot, jó?! Az tuti, hogy te vagy ennek a szedett-vedett csipetcsapatnak az esze. Néha nem vagyok benne biztos, hogy tényleg kedvelsz minket, de néha ha engeded láttatni az igazi arcod még belőled is előbújik a gyengébbik éned. Csak győzzük tequilával…

LENNY: Ha őszinte akarok lenni, akkor bevallom, hogy az elején kicsit tartottam tőled. Te vagy az a lány, aki bárkivel fel tudja venni a versenyt. Nem ismerek olyan embert, aki ne tartana tőled legalább egy kicsit. Bármi probléma van a társaságunkkal képes vagy a kezedbe venni az irányítást és mindenkit helyrerázni. Nekem mostanában elég sok támogatásra volt szükségem és lehetetlent nem ismerve hoztál vissza a mélyből. Tisztában vagy vele, hogy édesanyám milyen beteg és próbálasz támogatni minket a magad félelmetes módján.
Sokszor kicsit megijedek tőled, ha éppen kiereszted a hangod, de már valamennyire megtanultam ezt kezelni az együtt töltött idő során. Igazából csak tudni kell mindig egyetérteni veled és néha fülem-farkam behúzni és akkor minden rendben lesz. Egyébként meg nem vagy annyira tragikus, mint amilyennek én látlak. Mindössze mostanában felturbózva látom a dolgokat. Hiszem, hogy mélyen benned is ott van egy törékeny Zara, aki a világ elől bújdos.

FREDDIE: Ha puskát kell írni valamiből biztos, hogy hozzád fordulok először, még akkor is, ha teljesen más szakon tanulunk. Egyszerűen nem győzöm csodálni az agyadat. A legtöbben nem tusnak túllátni azon, hogy világ életedben osztályelső voltál. Egészen furcsa mód keveredtél a társaságunkba, és bár sokkal ritkábban hallatod a hangod mint a többiek, mi minden szavad isszuk. Na, hozzád már mernék menni, ha lelkizni akarok, mert te tuti meghallgatsz és még tanácsot is adsz (amit én meg biztos, hogy nem fogadok meg, de sose rónád föl nekem). Te vagy a társaság lelke, azt hiszem nélküled mindannyian kicsit elveszettebben lennénk.
LENNY: Drága Karlie! Néha úgy érzem ez a világ sok olyan dolgot fog még neked mutatni, amelyeken meglepődsz majd, hiszen a sok tankönyv nem tanít meg a túlélésre. Igen, igen tudom, hogy elméletben igen, de gyakorlatban már nem. Nem elég, hogy folyamatosan falod a betűket, muszáj picit többet élned. Sokszor úgy érzem, hogy tapasztalatlan vagy, ha emberi kapcsolatokról van szó, ám nem vagy az a törékeny kislány, akit félteni kellene, pedig én hajlamos vagyok így nézni rád. A sarkadra tudsz állni, ha arról van szó, de nem érzem azt, hogy minden rendben lenne veled, ha valakivel egy komolyabb vitába keverednél.

FREDDIE: Néha úgy tűnik mintha a fertőző nevetésed és az örök mosolyod mögött valami évszázados bölcsesség lapulna. Nem veszed túl komolyan se az életet, se magadat, és már-már azt hiszem éppen ezért lettél olyan zen, amilyen vagy. Valahogyan te vagy a társaság ragasztója, ha bárkinek bármi nyűgje van, biztosan hozzád fordul először, mert egyszerűen csak mindenre tudod a választ. Van amikor azt hiszem éppen mondani készülsz valamit, de aztán inkább meggondolod magad, ilyenkor napokig nem alszom, hogy vajon mi volt az, amiről úgy gondoltad még nem állok rá készen. Néha idegesít, hogy jobban átlátod az életem, mint én, de valljuk be, nélküled már régen mindannyian valamelyik elvonón kötöttünk volna ki. Egyszerűen csak meg akarom fejteni néha, milyen tudást rejthetsz vajon a hippiszemüveged mögött.
LENNY: Te vagy az a lány, aki képes mindenkin átlátni. Előtted aztán nem lehet lebukás nélkül füllenteni. Talán pont ez annak az oka, hogy tisztában vagy azzal, hogy ki az a titokzatos srác, akivel hónapok óta sms kapcsolatban vagyok. A srác, aki körül minden forog az életemben, s aki előtt félek leleplezni magam nehogy csalódjon bennem élőben. Igen, ez az ember nem más, mint Freddie. Az egyetlen ember, akit valamilyen régi kicsinyesség miatt gyűlölök, s ez kölcsönös is. Mondd csak édes, mégis mióta tudod és mikor akarod végre az orrunkra kötni vagy megvárod míg magunktól jövünk rá?

FREDDIE: Te aztán bebizonyítasz minden sztereotípiát, amit a gazdag huszonévesekkel szemben állítottak fel (jó, valljuk be, én is). Bulizol, iszol, bármit kipróbálsz egyszer és sosem gondolsz bele mi lesz holnap. Mások talán azt hihetik, hogy felelőtlen vagy (ne érts félre, tényleg az vagy), de van valami mágikus erőd, hogy minden helyzetből pozitívan jössz ki. Ha nem lenne a pénzed, még az érettségit sem tetted volna le, nemhogy egyetemen tanulj, de ez téged baromira nem érdekel. Te vagy az, aki emlékeztet arra, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni az életben. Nélküled nem lennénk más, csak egy kupac idegesen őrlődő szorongáskupac, az biztos.
LENNY: Te vagy az, aki bármilyen szituációban képes felvidítani. A legnagyobb komoly beszélgetéseink alatt is képes vagy valami teljesen hülyeséget benyögni, amitől mindenki rögtön nevetni kezd. Nem mondom azt, hogy néha nem idegesítesz és nem tudnálak megfojtani puszta kézzel, de ilyen a világ. Még a legjobb barátok sem élhetnek folyton harmóniában. Egy napon biztos sokra viszed majd, mert amúgy tök okos srác vagy csak valamiért rendkívül erősen próbálod ezt titkolni. Jobb, ha a humort látják benned, mint bármi mást, mi?

Őszintén szólva, amennyire tartok is tőled, olyannyira tisztellek is. Mert hát a kis társaságunkban mégis te vagy az, aki a legkönnyebben elintézi, lerendezi a felmerülő problémákat. Magabiztos vagy, és tudod mit akarsz kezdeni az életeddel,  céljaidért pedig megteszel mindent. És talán épp ezért is tisztellek annyira, Mert hát én, annak ellenér, hogy itt van az eszem, és az az átkozott jó memóriám, gyakran még azt se tudom, hogy a következő nap mihez kezdjek. sodállak is a magabiztosságod miatt, de talán pont ez is az oka, amiért talán veled beszélgetek a kis társaságunkból a legkevesebbet. Mert én még midig nem bírom elviselni a kritikát, és a fülem-farkam behúzom, ha valaki csak egy kicsit is akartosabb nálam. Te pedig ezt nem vagy rest minden egyes alkalommal a szememre hányni. De azért legalább egy icipicit mégis kedvelsz, ugye?

Már egészen kisbaba korom óta emlékszem mindenre, ami csak velem történt. És ez rengeteg emléket jelent. Azok közül azonban hozzás kapcsolódnak a legmulatságosabb, és a legcikibb emlékeim is. Mert hát te egyszerűen nem tudod komolyan venni az életet. Gyakran fel is emlegeted, hogy nem kéne olyan komolynak lennem, nem kéne annyira feszengenem még mindig a társaságotokban. És hogy lazuljak el. Csak hát nekem ez nem megy olyan jól, mint egyeseknek. És ezt te is nagyon jól tudod, és próbálkozol elég gyakran, hogy kirángass a komfortzónámból. Mert szórakozás nélkül nem isélet az élet, nemde?

Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Teljesen különbözünk, ám valahogy mégis kiegészítjük egymást, még ha gyakran nem is értünk egyet. Míg a többiek bajait én oldom meg, addig az enyémekkel előszeretettel fordulok hozzád, mert határozott elképzeléseiddel és nyers őszinteségeddel mindig tudod mit mondj, ami ráébreszt a megoldásra.  Nem tagadom, hogy néha a szívbajt tudod rám hozni mikor indulatba jössz, de azt hiszem, sosem féltem tőled úgy igazán. A kezdetektől fogva láttam benned azt, amiért később megszerettelek; hogy a kemény külső - még ha ritkán mutatod is - de érző szívet takar.  Ha nem lennél és nem szedted volna már ráncba néhányszor a kis csapatunkat ki tudja, lehet már elvágtuk volna egymás torkát.

Olyan vagy, mintha egy rossz vígjátékból léptél volna elő. Gazdag, felelőtlen, lusta és nem mellesleg néha egy igazi seggfej.  De tudod ezek ellenére is imádlak. Annyira magával ragadó a humorod, hogy képtelenség nem nevetni még a legrosszabb vicceiden is. Már csak ha megjelensz is mosolyt csalsz akárki arcára, hiszen mindenkinek van legalább egy vérciki, de nagyon vicces emléke veled.  Nem tudom, hogy miért nem engeded, hogy megismerhessük az igazi éned, ha csak egy picivel több időt fordítanál a tanulásra és kevesebbet a szórakozásra annyira sokra vihetnéd. Persze a pénz valószínű mindent megold a jövőben is, úgy mint eddig, de belegondoltál, hogy mi lesz veled, ha mégsem?