Az angyalibb Carter

A húgom vagy, és a kapcsolatunk - mondhatni - bonyolult.
Sydney egyik lepukkantabb, külvárosi környékére születtünk, és hiába kaptuk ugyanazt a nevelést, olyanok voltunk, mint tűz és víz. Te mindig is nyugis, bájos, cuki kiscsaj voltál, én meg a seggfej, balhés bátyád, ennek ellenére jól kijöttünk és mindig megvédtelek mindentől, akkoriban te voltál az egyetlen, akivel törődtem egyáltalán.
A múlt idő pedig nem véletlen; már nem így állunk egy jó ideje. Gimi harmadik évében kicsaptak a jegyeim és a viselkedésem miatt, és azt hiszem, benned ekkor tört össze a rólam alkotott szuperhős-kép, amin az se segített, hogy ekkor már rendesen kivettem a részem az utcai bandák életéből. Igyekeztem mindent úgy intézni, hogy ne jöjj rá, de nem voltál hülye, csak fiatal, és amikor biztos lettél benne, hogy miben mozgok... eltávolodtunk. Távolságtartó lettél, és a félelmet is láttam a szemedben.
Téged nem tudott tönkretenni a körülöttünk lévő világ - te a tisztességes utat választottad, mindig keményen tanultál és kicsi korodtól kezdve besegítettél, ahol tudtál, hogy pénzt szerezz, és segíts magadon, segíts anyáékon.
Amikor véglegesen elköltöztem otthonról 19 évesen, a végső döfést az adta meg, hogy a szemembe mondtad, amit gondoltál rólam az utóbbi időben - meg is lepett a kirohanásod. Őrültnek neveztél, egy utolsó szociopatának és agresszív baromnak, és a végszavad az volt, hogy örülsz, hogy végre nem egy bűnözővel kell egy fedél alatt élned. Jogos volt? Teljesen. Ettől függetlenül szarul esett, hiszen te voltál az egyetlen kivétel, akivel normálisan bántam, de a te értékrendedbe nem fért bele, amit csináltam.
Szóval ennyiben maradtunk. Jópár év eltelt azóta, de nem igazán javult a viszonyunk. Egyszer veletek töltöttem a karácsonyt a szülői házban pár éve, akkor sikerült elérnem, hogy legalább ne fordítsd el a fejed és menj át az utca másik oldalára, ha összefutunk, de ezen kívül nem beszélünk. Jóformán alig tudunk valamit egymás életéről, de sejthető, hogy vajmi kevés a közös pont...
Aztán egyszercsak újra megjelensz az életemben. Hogy mi az oka? Lehet, hogy szimplán helyre akarod hozni az egészet. Lehet, hogy belekeveredtél valamibe, amit senki másnak nem mondhatsz el. Egy seggfej a pasid, és nem tudod, mit kezdj vele. Igazából teljesen mindegy.
Csak újra itt vagy, próbálsz szemet hunyni az ügyeim fölött, én meg mindent megteszek, hogy újra a szuperhősöd legyek, mint amikor kicsik voltunk.

A leírtakon kívül minden más a megalkotóra van bízva, bármilyen ötletet szívesen veszek, és esküszöm Ezra sem harap, ha nincs rá oka.
Vannak izgalmas ötleteim, amikről PM-ben egyezkedhetünk. A csajszi lehet egyetemista, dolgozó, vagy ami a legvalószínűbb, a kettő együtt. A szak már aztán tényleg a te ízlésed szerint alakul, ahogy a neve és a magánéletének egyéb részei is.
Ha jönnél, nagyon nagy szeretettel várlak!  
A PB-t nem muszáj megtartani, csak passzoljon rá a kedves lányka szerepe. Danielle Campbellen kívül eszembe jutott még Virginia Gardner, Lyndsy Fonseca vagy Lili Reinhart is, de bárki egyebet is bedobhatsz, ha ez tart vissza.