London

Tökéletes élete volt. Egyedüli gyerek, aki mindig mindent megkapott a szüleitől. Sosem szólt rá senki gyerekkorában, ha valami rosszat csinált. Már az általános iskolában és a gimnáziumban is folyamatosan panasz volt rá, mert a baráti körével már diákokat kiközösítettek. Nem tudja, hogy hol a határ. Egy ideje már csak a rugby maradt neki. Ennek köszönhetően sportösztöndíjjal vették fel a Golden Canyon Universityre, s rövid időn belül a London ház elnöke lett. Itt is ugyanúgy folytatja, amit már az előző iskoláiban megkezdett. Maga köré gyűjtött néhány embert, akiktől a legtöbben tartanak az egyetemen. A haverjai felnéznek rá, mivel nagyon jók a sporteredményei. Már gyanúsan jól teljesít mindenben. Azt viszont senki sem tudja, hogy ezt különböző szerekkel éri el. Magától a közelébe sem érne. Vajon mi fog történni, ha kiderül, hogy doppingol? Annyi biztos, hogy elveszíti a pozícióját az elnökségben és még az egyetemről is kicsaphatják.
A klubban sem tökéletes jelenleg az élete, hiszen a jobbkeze, Warren az utóbbi időben egyre inkább nem tolerálja Harlan viselkedését. Az alelnöke szerint ez már túl sok és hiába nagyon jó barátok, illetve együtt játszanak az egyetem rugby csapatában nem szabadna így viselkednie másokkal. Ezáltal a klub tagjai két részre bomlottak. Az egyik oldalról Harlant, míg a másikról Warrent támogatják.

Warren átlagos középosztálybeli családban nőtt fel négy testvér legidősebbjeként, így már tíz éves korában is rá hárult az “apa” szerep, ha a szülők nem voltak otthon. Mindig könnyen viselte a felelősséget, nem esett nehezére igazságosan bánni a kisebb McCarthykkal, akik felnéztek rá és nyikkanás nélkül szót fogadtak, bármit is mondott. Mióta elhagyta a mászást és totyogni kezdett, imád sportolni és amint elég idős lett, hogy kipróbálja a rugbyt, megszállottjává vált és egész karrierje során talán három edzésről és nulla meccsről maradt le. Az előző év elején barátkozott össze Harlannal és bár hamar rájött, hogy nem egyeznek az elveik, valamiért mégis a szoros baráti körében maradt, így került az alelnöki posztra is.
Idővel azonban egyre több az összeszólalkozás közöttük, ugyanis Warren nem nézi jó szemmel az állandó kötekedést, szerinte gyerekes játékokat és viselkedést, amit az elnök folytat, és egyre többször lép közbe, hogy meghúzza a vonalat, ezzel szétosztva az ő és a Harlan pártját fogó klubtagokat.
Vajon megoldódik a dolog és visszatérhet a békés életéhez, amit a szorgalom és a legjobbra törekvés tölt ki, vagy még hosszas háborút kell folytatniuk, mire megoldódik a konfliktus? Reméljük, a meccseken nem fog meglátszani a köztük fortyogó feszültség.