Your bro? Not really. My dad.

Az apám vagy. Nem a bátyám, ahogy sokan gondolják, nem, az apám.
Hogy sikeredtem be? És hová tűnt anyu? Ezt a kellemetlen kérdést 15 évesen tettem fel neked, mert már rohadtul tudni akartam a miérteket. Ezt a választ kaptam tőled:

"Mikor kábé annyi idős voltam, mint te, nagyanyádéknak nehéz dolguk volt velem. Lázadó voltam, gyűlöltem, ha megpróbáltak visszafogni, én voltam a suli ügyeletes rosszfiúja, aki mindig bajba keveredett. 17 évesen ott akartam hagyni a sulit, nem akartam érettségizni, de nagyapád kijelentette, hogy vagy leérettségizek vagy repülök otthonról. A nagyanyád felbérelt egy lányt, hogy korrepetáljon engem és javítson a katonás jegyeimen. Ő volt az anyád, aki végtelenül kedves és szelíd lány volt, még a bunkózásaimat is lenyelte. Kellett a pénz neki, az egyetemi éveire gyűjtött. Én meg voltam olyan barom, hogy magamba bolondítsam és kihasználjam a naívságát. Arra nem számítottam, hogy komoly következményei lesznek a dolognak. Te voltál az a komoly következmény. Jószerivel tönkre tettem az anyád életét, akinek más életcéljai voltak, mint a tinédzser anyukaság, ezért a szüleim gondjaira bízott téged. Az, hogy megszülettél, rádöbbentett arra, mennyire nyomorult életet is éltem mindaddig. Ezek után ráncba szedtem magam. Miattad is, nagyanyádék miatt, magam miatt. De egy pillanatig se érezd, hogy hiba volt megszületned Bruno, sőt. Miattad váltam jobb emberré."

/Nem szeretnék többet megszabni a karakterrel kapcsolatban, bármilyen jól menő foglalkozásod lehet, lehetsz orvos, jogász, ügyvéd, üzletember, szolgálhatsz a seregnél is(bár így a Sydney-be való áthelyezés kicsit nehézkes lenne), akármi, továbbra is falhatod a nőket vagy megállapodhatsz egynél, lehetsz nős, lehet kistestvérem is, az is a te dolgod, egy a lényeg, hogy miattam költöztünk Sydney-be, távol az Egyesült Királyságtól. Teljesen új életet akartam kezdeni, magam mögött hagyni a zűrös múltamat, te (vagy ti) pedig velem tartottál (tartottatok). Ha érdekel a kari és megérkeztél, dobj meg egy Pm-mel. /