my sweet bro

Mi egyébként tök jól elvoltunk. Pontosan az voltál nekem, akivel olykor elmenekülhettem a világ elől, tét nélkül tehettem meg bármit. Sose kérdeztem, mi van veled, van-e valakid, vagy hasonlók. Együtt voltunk, és mindenki ment a saját dolgára, ami nekem tökéletesen megfelelt, sőt... imádtam. Tudtam, hogy amikor videóra vettünk egy-két dolgot sem azért tettünk, hogy a felvétellel egyből valamelyik firkászhoz szaladj. És te is élvezted. Élvezted, hogy képesek voltunk bármikor-bárhol egymásnak esni, hogy egyszerűen képtelenek voltunk egy szobában mindketten megmaradni anélkül, hogy ne a fehérneműjeim látták volna a kárát.
Közben én észre se vettem, ahogy ezek az együttlétek beleitták magukat az életembe, hogy már vártam, hogy felbukkanj, hogy direkt úgy öltöztem, hogy biztos legyek benne, hogy az a ruha lekerül rólam, hogy képes voltam köröket leírni a folyosókon, hogy véletlenül beléd tudjak futni, és mindezt olyan ártatlanul, mintha alapból nem is lett volna ez eleve rossz dolog. Hisz meg lett tiltve, már az elején, mikor úgy döntöttél, a szünet alatt elkíséred apád.
Azt nem tudtam, hogy azért, mert menekültél a lány elől. A mennyasszonyod elől, aki terhes, de még az sem biztos, hogy tőled, így az első sokk után, hogy mostoha tesókká válunk, rá kellett jönnöm arra is, nem vesztettelek el... sose voltál az enyém, és egyelőre, fogalmam sincs, hogy keveredhetek ki ebből anélkül, hogy sérüljek.