Pént. Júl. 03, 2020 6:18 pm | Golden Canyon University Harley S. Bonneville Bern Ella Balinska Teljes név: Harley Soraya Bonneville Becenév: Harley Születési hely, idő: Párizs, 2000.08.29 Családi állapot: egyedülálló Beállítottság: heteroszexuális Foglalkozás: egyetemista Szak, évfolyam: pszichológia, 1. évfolyam Önköltséges/ösztöndíjas: Ösztöndíjas Hobbi: könyvek, sorozatok, írás, barátok Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Magával vinné a macskáját valamint Márqueztől a Száz év magányt.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Talán az anyja, de alaposan meggondolná a döntést.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Az emberi kapcsolatok. Meg a pénz. A sok pénz.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Ő nem akart elköltözni Párizsból.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Hogy esni fog-e, mikor hazautazik látogatóba. Fontos, hogy mennyi helyet hagyjon a bőröndjében. Történeted Raphael kezébe kapaszkodva várt, hogy legyen már végre vége. Az időjárás mintha gúnyt űzött volna belőlük, a Nap ragyogóan sütött, szinte mosolygott rá a világ. Ha nem aznap temetik el az apját, talán még örült is volna a csodaidőnek. - Részvétem - ölelte át egy nő, akit még sosem látott. Rengetegen voltak, egyesek egyenruhában, míg mások feketébe öltözve, nem tudta eldönteni, hogy ki a családtag és ki az, aki a család barátja, vagy éppen apja bajtársa volt. Szipogva biccentett egyet köszönete jeléül, a beszéd nehezére esett volna. Tizenhat évesen elfogadni és feldolgozni, hogy az, aki eddig a világot jelentette számára meghalt egy rajtaütés közben, szinte a lehetetlennel volt egyenlő. Hosszú éjjeleket zokogott át, alig aludt, alig evett. Édesanyja és a barátja felváltva próbálták tartani benne a lelket, ketten kaparták össze annyira Harleyt, hogy a temetésen részt tudjon venni. * - Szeretném, ha megpályáznád azt az ösztöndíjat. - Az anyja megtört, beesett ábrázata mit sem változott az eltelt két évben. Komolyan beszélt, hangjában nem csengett semmiféle játékosság. El akarta küldeni idősebbik lányát a világ másik végére, csak hogy világot lásson. Már ki is nézett néhány igen kiváló egyetemet, ahol lánya folytathatta volna tanulmányait, az egyetlen aprócska probléma azonban az volt, hogy erről a lányának elfelejtett szólni. Érthető volt, hogy Harley nem kívánkozik egyedül elköltözni Novégiába vagy Ausztráliába tizennyolc évesen. Minden Párizshoz kötötte: a család, a barátok és persze Raphael. Osztálytársak voltak gimiben, eleinte csak padtársak, aztán barátok, míg végül az érzelmeik el nem mélyültek egymás iránt. Olyanok voltak mint a borsó meg a héja, nem tudták és nem is akarták egymás nélkül elképzelni a jövőjüket. Az angoltudásával nem volt gond, jó érzékkel tanulta először az angolt, majd a németet is. Döntést kellett hoznia: csalódást okoz az anyjának így, hogy esélyt sem ad a külföldi ösztöndíjaknak, vagy csalódást okoz a szerelmének azzal, hogy elhagyja egy ismeretlen országért. Döntött. * - Vigyázz magadra kincsem, legyen jó utad! – Anyja csontropogtató ölelése után a fiúhoz fordult. Barnáival megpróbálta elkapni a sápadt archoz tartozó élénkzöld tekintetet, de nem járt sikerrel. Mindketten a könnyeikkel küzdöttek. Egy utolsó csók, egy ígéret, hogy visszajön hozzá, hogy megvárják egymást. Ennyi és nem több, mielőtt elindult volna becsekkolni. Még egyszer, szomorúan visszaintegetett és többé nem nézett hátra. Sosem repült még, de ügyesen vette az akadályokat. A huszonhét órás úton egyszer kellett átszállnia, akadt egy kisebb kavarodás, de minden megoldódott és simán landolt az új otthonát jelentő idegen városban. |
| Egyetemi szak : Pszichológia
|
Szomb. Júl. 04, 2020 1:09 am | Gratulálunk, elfogadva! Harley! A szüleink elvesztése sajnos soha nem egyszerű, de minél fiatalabbak vagyunk, annál váratlanabb. Ki gondolná gimnazista fejjel, hogy hamarosan félárva lesz? Bármennyire is ellene voltál a költözésnek szerintem nagyon jó ötlet volt anyukád részéről kiszakítani Párizsból a napsütéses Sydneybe, hogy egy másik kontinensen indulj el a felnőtté válás rögös és elágazásokkal zsúfolt útjába. Az első nagy szerelmedet magad mögött hagytad, bár a történetetek lezáratlan és nagyon kíváncsi vagyok, hogy visszatér-e még az életedbe, vagy azt a fejezetet teljesen lezártad, hiszen jelenleg egyedülálló vagy. Nem is baj talán, rengeteg helyes srác mászkál a Golden Canyon területén és most kell élni, amíg még karnyújtásnyira vannak a szomszéd koliszobában, majd megállapodsz és unalmas leszel, ha búcsút mondasz a húszas éveid elejének. Megvan a saját kis csapatod is, akik biztosan nagyon várták már az érkezésedet, tehát én nem is tartalak fel tovább, amint foglalózol már csatlakozhatsz is a GCU saját „breakfast clubjához”! Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
|