| Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot Nincs A legtöbb felhasználó (111 fő) Szer. Szept. 25, 2024 5:08 am-kor volt itt. |
|
| | |
---|
Kedd Júl. 07, 2020 5:57 pm | Golden Canyon University Jude Lawrence München Gavin Leatherwood Teljes név: Jude Lawrence Becenév: ne próbálj meg becézni Születési hely, idő: Melbourne, 1999. augusztus 28. Családi állapot: egyedülálló Beállítottság: heteroszexuális Foglalkozás: egyetemista Szak, évfolyam: alkalmazott közgazdaságtan, II. Önköltséges/ösztöndíjas: önköltséges Hobbi: festés, rajzolás Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Eléggé magamnak való ember vagyok, de azt kell mondanom, hogy az egyik ilyen ember Aiden lenne. A bátyámmal mindig is nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, így biztosan nem unatkoznék mellette egy percig sem. Feltalálnánk magunkat elég rendesen. A másik ilyen személy, akit szívesen magammal vinnék, az nem más, mint Amber. A lány, aki kezdi elcsavarni a fejem. 2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Az egész családom ebbe a kategóriába tartozik. Még akkor is, ha engem konkrétan teljesen kizártak az örökségből, amikor sokkal jobban vágyom rá, mint a bátyám. 3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Mind a kettő rettentően fontos. Talán mégis a másodikra raknám le a voksom. Néhány esetben hiába vagyunk közvetlenek az emberekkel és akarunk jó kapcsolatot kialakítani, egyszerűen nem megy. Ilyenkor muszáj bebizonyítani, hogy nekünk nemcsak ennyi megy. 4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Nincsenek annyira mély titkaim, amiket legalább Aidennel ne mernék megosztani. 5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Mit fogok csinálni az egyetem után? Vajon kapok részesedés a Lawrence Hotelsnél? Történeted A szobám falán ott lóg a tökéletesen kivitelezett portré, amit magamról csináltam hónapokkal ezelőtt. Majdnem tizenkét órámba telt az egészet befejezni. Csak grafitot használtam, semmi mást. Be akartam bizonyítani magamnak, hogy igenis képes vagyok ezt megalkotni. Egész életemben mindenki kételkedett a képességeimben. Főként a szüleim, s úgy akartam ezt bizonyítani nekik, hogy minden kapcsolatot próbáltam elszakítani a művészetektől. Ezért tanulok most alkalmazott közgazdaságtant, s ahogy ezért is nem a Rome házba jelentkeztem, amikor úgy éreztem, hogy odavaló vagyok. Mindent megpróbálok úgy tenni, hogy nekik jó legyen. A megfelelési kényszerem akkor járt a tetőpontján, amikor a továbbtanulás előtt álltam. Habár egy percig sem volt kérdés, hogy Sydney-be jövök a Golden Canyon egyetemre a bátyám után, de a többi dolog egy hatalmas kérdőjel formájában lebegett előttem. Egész életemben a bizonytalanság volt előttem, hiszen sosem mertem megmutatni a valódi énem. Még most sem igazán. Az egyetemen belül, a haveri társasággal teljesen másképp viselkedem, mint akár Amberrel vagy a testvéremmel. Egy tökéletesen kialakított kép lebeg mindenki előtt rólam. Még csak azzal sincsenek tisztában, hogy igazából miben vagyok jó, miket szeretek. Nem tudják, hogy alapból nem vagyok egy bunkó ember. Minden csak a látszat. Ahogy visszabámul rám a saját önarcképem görcsbe rándul a gyomrom, s hatalmasat nyelek. Rosszul érzem magam. A folytonos hazudozás, hogy nem merem kiteregetni a lapjaimat kezd az agyamra menni, s félő, hogy lassan ez okozza majd a vesztem. A gondolataimból a telefonom rezgése szakít ki, ahol Amber neve és képe tekint vissza rám. A szívem hevesebben kezd dobogni, ám mégis elgondolkozom azon, hogy csak nemes egyszerűséggel kinyomom. Nem érdemli azt meg, amit napi szinten kap tőlem. Valamiért az egyetem falain belül mindig kerülöm. Próbálok úgy tenni, mintha nem is ismerném. Magam sem tudom, hogy miért teszem ezt, hiszen bárhol máshol csodás órákat töltünk együtt. Egy sóhaj keretein belül erőt véve magamon veszem fel a telefont és szólnék bele éppen, amikor Amber kétségbeesett hangja üti meg füleimet. Baj van. Megint baj van. A szívem majd megszakad a megtörtségtől. Muszájnak érzem, hogy nyomban felugorjak a helyemről, összeszedjem a kocsikulcsomat és elinduljak a megbeszélt helyre. A fejemben mindenféle vegyes végkimenetel játszódik le, hiszen ki tudja mi történt. A folyamatos aggodalom a lány irányába nem éppen mindig úgy sül el, ahogy szeretném. Talán pont emiatt vagyok néha olyan amilyen.
|
| Egyetemi szak : ⁂ alkalmazott közgazdaságtan
|
Csüt. Júl. 09, 2020 7:59 pm | Gratulálunk, elfogadva! J-dog! Beleestél a gimnazista fiúk csapdájába, akik mindenképpen übermenőnek meg halál lazának akarják mutatni magukat a haverjaik előtt; ez mind szép és jó, de tizennyolc felett már picit gáz megjátszani magad, nem? Szerintem te és a környezeted is sokkal jobban járnátok, hogyha végre önmagadat adnád. Nehéz ez az Amber ügy is, hiszen nehéz mindig ott lenni valakinek, de nem is értem, miért kerülöd ennyire az egyetemen. Ha egy kis önérzete van, hamarosan már ő nem fogja neked felvenni többé a telefont, szóval ha akarsz valamit, minél előbb lépj, vagy volt rózsád, nincs rózsád. Ha meg már a rózsás poénoknál tartunk, akkor pedig el kell fogadnod a rossz dolgokat is, amik a lánnyal járnak, mert nincsen rózsa tövis nélkül. Röviden és tömören a tanácsom, tőlem neked, bizalmasan: itt az ideje az érett felnőttség útjára lépni és levenni a maszkot, mert jelenleg csak mindenkit szívatsz ezzel az egésszel. Foglald be magad és állj végre a sarkadra önmagad ellen! Éppen itt az ideje. Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
| |
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |