Szer. Júl. 01, 2020 10:53 pm | Golden Canyon University Maverick Abbot London Andrew Cooper Teljes név: Maverick Abbot Becenév: szigorúan csak Eric Születési hely, idő: Sydney, 1998. augusztus 13. Családi állapot: Egyedülálló Beállítottság: 100%-ig HETERO (???) Foglalkozás: Hallgató Szak, évfolyam: Média és kommunikáció, másodév Önköltséges/ösztöndíjas: Ösztöndíjas Hobbi: Amerikai futball Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Elég lenne a mobilom, korlátlan Wi-fivel... azzal tudnék segítséget hívni és megoldanám a lakatlansziget problémát. Egyébként ki találta ki ezt az értelmetlen kérdést?
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
A legnagyobb probléma az, hogy ide senkit sem tudok írni. Nincs senki, aki igazán közel állna hozzám. A haverok közt egyikük sem olyan, akivel mély lenne a barátságunk...
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Kapcsolatok. Anélkül az ember halott. Bár a pénz is fontos, de az már van.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Az, hogy... menthetetlenül a férfiakhoz vonzódom. A nők sosem érdekeltek, habár volt néhány barátnőm, de csak a látszat kedvéért. Tehát igen, az egész világnak hazudok születésem óta; köztük a családomnak a legjobban. Vagy inkább magamnak, mert képes vagyok heteronak "álcázni" magam?
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Azt akarnám megtudni, hogy a titkom miféle hatással lenne mindenkire a környezetemben. Történeted Élére vasalt ing, a legszebb öltöny és nyakkendő, jól belőtt haj, spray és miegymás. A tökéletes megjelenés. Ez kell, ugye? Az, hogy mi lapul az emberben, a ruha, avagy sokkal inkább a bőre alatt, általában teljességgel mindegy. Vagyis, fogalmazhatnék úgyis, hogy néhány dolog azért zavarni tud egyeseket. A másság elfogadása a mai világban egyenlő a nullával; a megkülönböztető címke ott virít mindenki fején. Aki más, annak a hátán, vagy a mellkasán megjelenik egyfajta céltábla a „normálisak” szemszögéből. Aztán elkezdődik a támadás, szavakkal, fizikailag, bárhogy. Mert ami más, az már nem jó. Ez lenne a normális életfelfogás? Aki kilóg a sorból, azzal probléma van? Néha inkább pont, hogy a sorral van baj. Mégis próbálok ott maradni és elhitetni mindenkivel, hogy „normális” vagyok. Hetero vagyok; mert ha kimondanám, hogy homoszexuális vagyok, elítélnének. A családom, a haverjaim, a focicsapat tagjai; mind, akik felnéznek rám valamiért. Lehet, hogy a pénzem miatt vagy a rangomért, de kiemelt figyelmet kapok mindenhol. Én meg játszom az általuk rám aggatott szerepet, mert ez a kényelmes. Ha felvállalnám önmagam, az maga lenne a pokol. Tudom, hisz… naponta hallom a haverjaimat hogyan szidják az elsőéves Victort, amiért évelején felvállalta, hogy meleg. Vagy a másodéves Thomas, akiről tavaly felkerült egy fotó a facebookra, amin egy sráccal smárol. Nekem erre pont nincs szükségem. Azt akarom, hogy továbbra is elfogadjanak engem, bármi is az ára.
A nyakkendőmet továbbra sem sikerült rendesen bekötnöm. Ideges voltam és feszült; nem volt kedvem az estéhez. Túl voltam ígyis egy pocsék délutánon. Anyám és az egyik nagyvilági barátnője azt ecsetelték a nappaliban egy pohár bor mellett ülve, hogy a melegek mennyire elítélnivalók. Valamiért a családom élből elutasította a másságot. Undorítónak találták két srác, vagy két lány szerelmét. Pokoli dolog volt egy ilyen családban létezni. Általános sulis lehettem, mikor egyszer utalást tettem apámnak arra, hogy mi zajlik bennem és végig sem hallgatott, hanem kinevetett és azt mondta, baromság és meg sem akarja hallani, hogy ilyenekre gondolok. Azóta nem is próbáltam semmit mondani nekik. Tudtam, hogy nem értenék meg és nem fogadnák el. - Fiam – Apám hangjára összerezzentem, majd megköszörültem a torkomat. – Fontos este a mai. Szeretném, ha figyelnél és tanulnál tőlem. Habár nem ezen a vonalon tanulsz tovább, még örökölheted a családi vállalkozást – A vállamra tette a kezét. Aprót bólintottam, de a fejemben az járt, hogy máshol kéne lennem, nem itt, nem vele. - Sokat jelent, hogy bízol bennem és veled mehetek – Hazudtam. A futball edzésen lett volna a helyem, ugyanis egy fontos meccsre készültünk. De apám nem értékelte a sportot, sőt, lenézte a sportolókat. Klassz család, mondtam már? - Apropó, Claire is eljön, Mr. Rooth lánya. Legyél vele kedves és azt sem bánnám, ha kicsit összemelegednél vele. Jót tesz az üzletnek, ha a gyermekek közt is minden működik – Jelentőségteljes pillantást vetett rám. Engem pedig a hideg is kirázott a helyzettől. Nem akartam azzal a lánnyal enyelegni, sem semmi ilyesmi, de tudtam, hogy a látszat kedvéért muszáj lesz. - Ja, persze. Nem nagy ügy – Közöltem halkan, megvonva alig láthatóan a vállam. Mondanom sem kell, hogy az üzleti vacsora végül rosszabbul sült el, mint akartam. Legalábbis számomra. Apám nyélbe ütötte az üzletét, én pedig nyertem egy barátnőt, aki sem külsőleg, sem belsőleg nem vonzott. Úgy sejtettem, hogy Claire is hasonló ukázt kapott, mint én, mert valahogy egész könnyen „egymásra találtunk”. Mondjuk ő legalább értékelte a futballt. Az ezt követő néhány hónapot együtt töltöttük, de sosem feküdtünk le. Nagy eséllyel pont ezzel szúrtam el és buktattam le magamat, ugyanis egy este nekem szegezte a kérdést, mikor sokadik alkalommal visszahátráltam a szextől: „te meleg vagy, mi?” Tagadtam, de felesleges volt. Szakítottunk. Annak az egynek örültem, hogy nem kötötte apám orrára a szakításunk okát. Pedig biztos voltam benne, hogy megteszi, ezzel romba döntve az egész felépített kis életemet. De nem tette.
|
| Egyetemi szak : Média és Kommunikáció
|
Csüt. Júl. 02, 2020 2:04 pm | Gratulálunk, elfogadva! Kedves Eric! Őszintén megmondom, hogy nem szívesen lennék a helyedben. Nehéz lehet úgy élni, hogy minden szempontból meg kell felelni a szüleidnek és nem mondhatod el a külvilágnak, hogy ki is vagy igazából. Sok ilyen ismerősöm van nekem is, akik évekig tagadásban éltek, mert egyszerűen képtelenek voltak megosztani más emberekkel a nemi orientációjukat. Kívánom neked, hogy a jövőben állj egy kicsit jobban a sarkadra a szüleiddel szemben! Biztos vagyok benne, hogy apukáddal egy idő után rendeződne a viszonyotok. Lehet te sem ismered őt igazán, hiszen ha te nem vagy teljesen őszinte, akkor hogyan is próbálnátok egyenesbe hozni a kettőtök életét? Nálad viszont úgy tűnik az is közrejátszik, hogy sokáig magadnak sem merted teljesen bevallani. Kimondtad már valaha hangosan, hogy meleg vagyok? Talán Claire-rel ez egy jó kezdet lett volna. Szurkolok, hogy leküzd a gátlásaidat és végre minden helyreálljon az életedben! Most pedig nem maradt más hátra, mint foglalózni és meghódítani a játékteret! Bowie xoxo
|
| Egyetemi szak : ❀ pszichológia
|