Dorothy Lawson-Kim

Az óra hajnali hármat ciripel.

Talán nem is ciripel, talán csak odaképzeli, mint az alkony halvány sugarait éjfélkor, mint a kávé gőzölgő melegségét hajnal kettőkor. A puha mamusz már rég a földön hever. Lábai a széket nyomják.

Összefolytak a betűk, nadrágja derekából, dereka nadrágja lett, az eső is süt most már, a nap is esik. Lekókadt a bazsalikom is az ablakban.

Megint nem tudsz aludni?

Hajszálak libbennek. A feje tompa, nem is érzi, forog talán, vagy csak rázza finoman? Mozog egyáltalán? A szék nyomja a lábát.

Miért nem jöttél át?

Már maga se tudja. A képernyőre mered, a F.R.I.E.N.D.S második évadának második része halkan önti magából az illetlen poénok sokaságát. A függöny meglebben. Odakint a levegő hűse finom simogató erővel tör utat magának, beáramlik az ablakon, az ausztrál tél hidegen öleli körbe a cseresznyefa ablakkeretet. Hiányolja a meleget. A forró izzadság csíkokat a nyakáról. A bőrét a bőréről. Fogait a nyakáról.

Kikapcsol a TV.

Nem múlnak a rémálmok?
Alszol ma mellettem?

Hideg a selyem. Idegen, mégis lágy és ölelő. A bőr puha és meleg. Szikrák lobbannak mindenhol, ellentétek csatája, álmok és félelmek harca, az érintések kuszasága. Lelkek forrnak össze, testek csattannak.


Az óra nyolcat ciripel.

Egyenruha csüng a fogason.

Kávé fő le a kancsóba.

Két ajtó egymással szemben, nyújtóznak egymás felé, a múltat akarják, a régit, a jót. a félelem nélküli biztonságot. A bizonytalanság szétszakít, közöttük áll. Sarkak koppannak végig a kövön, zár kattan. Az Audi halk, búgó zúgása kitölti a garázs csendes terét pár másodpercig, mielőtt elindulna.

Meghalt. Miattunk.
Nem lehet. Nem tehetjük.
Összefogott az ég ellenünk.
Apád csalódott lesz.

Az egész törvény őt figyelte. A cég ami annyi mindenen keresztül ment. Az apa akinek ősei valaha a földet védték. Most is védik. És bevonják őt is.
Hajszálak lebbennek. Gumi fogja őket össze.
A kalapács koppanása a fa alátéten, a talár hussanó lebegése, A sarkak ütemes kopogása. Apró kézremegés, csüggedt szemek. Barátságos mosoly, ében tincsek, határozott hang. Tökéletes.
Nincs mitől félned!
Tökéletes. Újra nyer. Legalább itt… az életben úgysem tud.


Az óra hajnal hármat ciripel.

Újra rémálmok?
Ma én alszom veled.