Hétf. Júl. 06, 2020 8:09 pm | Golden Canyon University Paxton Matthews München Ashton Irwin Teljes név: Paxton Lowell Matthews Becenév: simán Paxton Születési hely, idő: 1997.03.18., Sydney Családi állapot: vanília fagyi kétpofára Beállítottság: biszexuális Foglalkozás: gyakornok Stanley pszichiátrián Szak, évfolyam: pszichológia, negyedév Önköltséges/ösztöndíjas: önköltséges Hobbi: bulik, dobolás, főzés Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Hm… a dobfelszerelésemet simán elvinném magammal, mert így el lennék a szigeten, lefoglalnám magam és nem ülném laposra a seggemet a homokos parton. A második dolog, személy még kérdéses mert nem tudom így előre eldönteni, szerintem a szituáció hozná ki belőlem mit vinnék még el magammal. Bár szeretem a gyömbért, lehet azt vinnék magammal, ami elég lenne életem végéig. Bár szeretem a chilis chipset is… áh, nem tudom még.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Senkiért nem ugranék kútba, ha olyan idióta volt, hogy magától beleugrott akkor maradjon csak ott és engem ne kérjen arra, hogy csatlakozzak. Fontos személyek vannak az életemben, akikért összebalhéznák bárkivel, cicaharcba kezdenék de még a sárban birkózást is kipróbálnám miattuk, de nem ez volt a kérdés. Szóval, senki kedvéért nem ugranék a kútba. MINDENKI A SAJÁT BŐRÉÉRT FELELŐS.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Barátok minden mennyiségben, szeretem a nagy társaságot, hogy mindenkinek van valamije, amiben kiemelkedő teljesítményt nyújt és ezzel kisegítjük egymást. Nem szeretek egyedül lenni, ahogyan dolgozni sem feltétlenül, ha az nem vág össze a hobbimmal vagy a céljaimmal. Ha szerencsés leszek és azt a munkát végezhetem, amit akarok akkor úgysem érzem nehézségnek a kiemelkedő munkavégzést.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Nézz rám, semmit nem titkolok az emberek előtt, nyitott könyv vagyok mindenki számára szóval… nem kell semmit sem megosztanom a párnámmal, mert mindent kibeszélek magamból. Az anyám mindig arra nevelt, hogy semmit ne tartsunk magunkban mert csak elmérgesedik. Nos, tartom magam hozzá…
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Sikerül megfelelő embereket találnom a bandámhoz? A testvérem megpróbál normálisabban viselkedni és nyitni az emberek irányába? Mennyi embert fogok megismerni? És… legyünk cheesyk de megtalálom az igazit? Történeted Mikor tegnap este a kollégiumi szobámban készülődtem az esti New Orleansnél tartott bulira, akkor nem gondoltam, hogy ennyire fájni fog a másnap; márpedig elérkezett ez a várva várt szombati nap a pénteki buli után, melyet szenvedéssel és nagy adag kólával fogok eltölteni, amint kitudom nyitni a szememet. Egész koponyámba belenyilalló fejfájással ébredek meg egy idegen ágyában, szellős vagy éppen semmilyen öltözetben. Még nem néztem be a takaróm alá, mert a létezés is baromira fáj, hát akkor a mozgás… Egyik szememet nyitom ki a másik után, megbarátkozva az ismeretlen szobát bevilágító fényességgel, majd alkaromra megtámaszkodva húzom fel magam ülő pozícióba, hogy jobban szemügyre tudjam venni a dolgokat. Először jobbra fordítom fejem meglátva a tegnap esti partneremet, akivel emlékeim szerint szorosabb kapcsolatba kerültem a buliban és nem engedtük egymást; majd balomra is elnézek s ekkor csúszik fel kérdőn szemöldököm a homlokom közepéig. Egy lány fekszik. Meztelen keblei kilátszanak a takaró bennem pedig megáll a szusz is, gyorsan betekintek és rá kell jönnöm, hogy mindnyájan meztelek vagyunk. Ez csak egy dolgot jelenthet. Gruppen volt. Megköszörülöm torkomat és mivel nem kapok választ egyik féltől sem húzom le magamról a melegítést és mászok ki az ágyból. A hirtelen levegőváltozástól megszédülök és az első dologban kapaszkodok meg, leverve az éjjeli lámpát. De semmi… Nem reagálnak. Magamra húzom a földön talált pólót és lassú léptekkel megyek ki a szobából, magam után gondosan becsukva az ajtót. Buli maradványokat vélek felfedezni, itt ott pedig piától elszundított embereket, bizarr pozíciókban. Csak megrázom a fejemet, de jobb lett volna, ha nem teszem mert az eddig csillapodott fájás most felerősödik, szét akar robbanni. De nem állok meg, átvágom az utamat a konyháig majd ott a hűtőbe nézek és kóla után kutatok, meg valami kekszért, hogy kerüljön valami a szervezetembe, ami felszívja ezt a töménytelen mennyiségű piát. Áldom az okos fejem, amiért még lefekvés előtt elmentem hányni és kiadtam minden lehetséges dolgot magamból, mert ha most kéne ezzel szenvednem akkor vihetnének egyenesen a kórházba. Kólával öblítem ki a pia és cigi okozta undorító szájízt, majd amikor kellően kimostam csak akkor kezdem el eszegetni a megtalált tuc kekszet, végig a pulton ülök, törökülésbe vágva magam és nem törődve azzal, hogy a többiek fetrengenének még mellettem, mert én fitt vagyok és legyen ők is, mert egy mindenkiért és mindenki értem politika alapján működünk. Szórakozottan figyelek két összebújt srácot a kanapén, akiket a combjuk felső részénél ragasztottak össze szikszalaggal. Nevetni is nevetnék, de az túl hangos, mert seggel nevetek nem pedig a számmal; majd úgy döntök képet csinálok róluk és csak ekkor veszem észre, hogy nem tudom merre is hagytam. Szurikáta módba csapok át és a telefonomat keresem madártávlatból, amit szerencsémre meg is pillantok a dohányzó asztalon éppen felvillanó üzemmódban. Kelletlenül mászok le a pultról, hogy megszerezzem majd az arcfelismerést használva szeretném működésre bírni, de nem sikerül, így megbizonyosodok arról, hogy nem csak belül de kívül is ugyanolyan pocsékan nézek ki. Miután bepötyögöm a kódomat megnézem az sms-eket, hívásokat és a temérdek messenger, insta üzeneteket, gyorsan átpörgetem mindegyiket de nem válaszolok. Túl fáradtnak érzem magam, és visszacsúsztatnám zsebembe a telómat, amikor a mostohatestvérem képe villan fel. Elgondolkodok azon, hogy felvegyem-e neki, de végül úgy döntök megteszem és mosolyogva köszöntöm. - Te hol az Istenbe vagy? Anyád nemsokára megékezik apámmal és nekünk itt kéne lennünk, puccba vágva készen arra, hogy elmenjünk valami béna üzleti sütögetésre. – akad ki Harvey egyből én pedig a homlokomra csapok, sziszegek a fájdalomtól majd körbe pillantok hátha felismerem, hogy hol vagyok. - Nem tudom hol vagyok, várj, megnézem a térképen. – egyből megnyitom az alkalmazást és beazonosítom, hogy merre járok. Elképedve nézek vissza a tesómra. – Bazdmeg, Castle Hillen vagyok… de hogy? Este még a srácokkal buliztam NO-ban. – rázom meg értetlenül a fejemet, majd mosolyogva nézek vissza a nem testvér testvéremre és kezdem rebegtetni a pilláimat. – Eljössz értem? Kérlek! Nem tudom, hogy jöttem ide és mivel mehetnék vissza… kérlek? – küldöm rá az ezer wattos mosolyomat, mire megrázza a fejét kifújja ingerülten a levegőt és bólint. - Indulok, ne menj sehova addig. – óh, hová mehetnék? Se kocsim, se tájékozódási képességem nincs… csak akkor jutok haza, ha valaki eldob a legközelebbi állomásig.
|
| Egyetemi szak : pszichológia
|
Kedd Júl. 07, 2020 3:42 pm | Gratulálunk, elfogadva! Kedves Paxton! Te aztán nem vagy semmi! Olyan embernek tűnsz, aki nem riad vissza semmitől. Főleg akkor nem, ha vad bulikról van szó. Szívesen látnálak majd a Paris környékén is valami buliban, ha megoldható lenne. Te biztosan hoznád a hangulatot a hölgyek legnagyobb örömére. Úgy érzem hatalmas szerencséd van, hogy egy ilyen mostohatestvéred van, mint Harvey. Kevés ember tette volna meg, hogy elugrik érted olyan messzire. Főleg, hogy emiatt ő is bajba kerülhet, hiszen ugyanúgy elkésik arról a béna üzleti sütögetésről, amelyet már hamarabb lefixáltatok valószínűleg, mint az előző esti bulit. Követni fogom a történeteteket a játéktéren ezt biztosra mondhatom. Kíváncsi vagyok hogyan alakul a sorsod Harveyval, s az is foglalkoztat, hogy az általad feltett kérdésekre milyen választ fogsz kapni. Szurkolok, hogy rövidesen megtaláld az embereket a bandádhoz és még több zenélésben, s emellett buliban legyen részed. Az előtörténeteddel mindent rendben találtam, így nem maradt más, mint foglalózni és meghódítani a játékteret. Jó szórakozást! Bowie xoxo
|
| Egyetemi szak : ❀ pszichológia
|