Dolgok amit az ember nem választhat: kinézet, család, orosz elnök
A nagyapám a család vagyonát a turizmusból szerezte. Persze nem a szinte teljesen lakatlan ausztrál sivatagokban, ahol gyerekkorát élte, hanem az északi Darwinból, ahová a húszas évei közepén költözött. Ott valami csoda folytán – talán szívós természete, vagy talán jóképűsége miatt – sikerült feleségül venni a város legnagyobb emberének lányát. A sikeres házasság által szerzett vagyonból pedig szépen lassan egy az egész Indonéz-szigetvilágot behálózó szállodaláncot épített fel.
Azt hiszitek, hogy ez a sztori olyan mintha egy film lenne... Olvassátok el az öreg Everton életrajzi könyvét és, akkor megtudjátok, hogy életének ezen pontja a legföldhözragadtabb.
Nagyanyámmal három közös gyermeke született, míg valami táj nőtől még kettő. Vagyis lehet hogy maláj nő volt... Az az igazság, hogy igaz a nagyi fogcsikorgatva tűrte a fattyak jelenlétét, de az anya személyéről tilos volt beszélni – így én sem tudok több információval szolgálni. Amúgy is szerintem a nagyapa azt a kettőt jobban szerette, vagyis apámnál biztosan.
Michael Everton, a trónörökös, a legidősebb gyermek, a golden boy, anyuci kicsi fia, aki soha se teljesítette a hozzá fűzött reményeket. A vállalat életében nem igazán vett részt, nem tanult tovább, idejét főleg bulizással és szörfözéssel töltötte – amit anyja finanszírozott amolyan bosszúból férje félrelépése(i) miatt. Azt hiszem akkor vágta el magát teljesen amikor egy callgirlt vett el feleségül – olyan 14 éves voltam amikor rájöttem, hogy anyám régi foglalkozása nem azt jelentette, hogy egy telefonszolgáltatónál dolgozott.
Nagyjából 10 éves lehettem amikor a nagyapa meghalt egy repülő szerencsétlenségben, majd rá pár héttel a mama is. Azt mondják, hogy ő a nagy gyásztól, de szerintem csak véletlen, hogy a sok konyak és dohány pont akkor vitte el.
Ekkor a nagyapa vagyonából teljesen kitagadott apám már a mamától kapott apanázsra sem számíthatott. Tőle örökölt egy kis vagyont, de eddigi életstílusát már nem tudta fenntartani. Innentől indult el a leejtő: fogadások, rossz üzletek, elherdált vagyon. Igazából én soha se haragudtam rá a pénz miatt, inkább a sok kihagyott lehetőség bosszantott fel idősebb fejjel utólag, és a megbélyegzés, amit azóta is cipelek.
Anyám egy bő év múlva el is hagyta valami orosz csilliárdosért – utoljára a gimnáziumi ballagásomon találkoztam vele. Legutóbb egy instás képén úgy tűnt mintha terhes lenne.
Gimi után elmenekültem otthonról és az ország másik felébe költöztem tanulás céljából. Apámhoz hazajárok, de a nagybátyaimmal/nagynénikéimmel egyáltalán nem tartom a kapcsolatot.
Ha lenne olyan ember, aki tényleg ismeri az így jellemezné
Makacs, magabiztos, merev, rendszerető, pontos, zárkózott, maximalista, racionalista, féltékeny, kritikus, intelligens, dolgos, akaratos, komoly, szkeptikus, gyakorlatias, egyenes, önálló, fegyelmezett, lobbanékony.
Vannak hírek, amikre az ember nem tud felkészülni
Basszameg, basszameg, basszameg!
Ahogy megérkezek a lakásomban az első dolgom az, hogy a Tindert letörlőm a telefonomról, és legszívesebben az elmúlt másfél hét eseményeivel is így tennék. Aztán kiveszem a lakótársam sörét a hűtőből és olyan sebességgel nyitom ki, hogy azt még Usain Bolt is megirigyelné. Pedig amúgy rühellem a sört, de most borzalmasan jól esik. Csak azok az ördögi mondatok járnak a fejemben.
Több éve nem volt már rendes barátnőm, csak 1-2 kusza kapcsolat, vagy még annál is kevesebbnek mondható egyéjszakás. Ilyen volt ő is, egy kedves harmadéves lány, aki pont ugyan azért volt fenn Tinderen mint én. Se több, se kevesebb – tökéletes. Nincsen most szükségem egy kapcsolatra, csak elterelné a figyelmemet a céljaimról.
Tudjátok soha se jelent jót, ha az egyszerire tervezett tinderes kalandod majdnem két héttel az esemény után megdob egy üzivel, hogy „beszélnünk kell”.
Most már zúg a fejem: „Baj van....Nem jött meg... Pozitív....”
Az anyád úristenit! Kibaszottul nem történhet ez meg velem. Nem, nem, nem.
Elüvöltöm magamat az üres lakásban, majd a telefonomon megnyomon a küldés gombot.
„Szerzek orvost, addig ne beszélj róla senkinek se”