Yang Ri Na

- Rina, már háromszor szóltam, kihűl az ebéd! – hallom édesanyám, egyre hangosabb kiáltásait a földszintről. Tényleg olyan sokszor, én ezt a másodiknak éreztem. Nem lehet mit tenni, az elképzelésükkel ellentétben az online játékokat képtelenség megállítani, a csapatnak meg nem szólhatok „Bocsi, anya most készült el a kajával, mennem kell” főleg nem egy győztes helyzetben. Éppen megjelenik a győzelem felirat a képernyőmön, mikor leveszem a fejhallgatót. Vigyorogva lépek a konyhába, ahol a nő mellett a két fiú, és egy lánytesóm is vár. Tőlük is kapok egy rosszalló pillantást, mivel megvárattam az ő éhes hasukat.
- Bocsánat, de ma is túl jó vagyok – dicsérem meg magamat a szokásomhoz híven. A bátyámnak megváltozik az arckifejezése, inkább neki szántam ezt a mondatot, mint az ötévesnek. Ő vezetett be a videójátékok világába, és bár most nem tud olyan sokat játszani a katonaság miatt, amint letudja, visszatér az online világba. Én pedig mellette leszek, ahogy ő tette az elején.
A legtöbb családdal ellentétben a hétvégi ebédek legtöbbször közösek, azonban apa most nem tud itt lenni, mert behívták az akadémiára. Anya szereti megbeszélni a heti történéseket, szerinte ez nagyon fontos egy családnál, a mai rohanó világban kihagyhatatlan. Nem szereti a semmi választ, amit régen mindenkitől megkapott, de megelégelte. Mi az, hogy nem történik soha semmi az iskolában, ahol a fél életünket töltjük. A fővárosban sok minden történik, nem is kell messzire menjünk, pontosabban anyának nem kell, mert mindig történik itt valami, amiről az idős asszonyok pletykálnak. Mi fiatalabbaknak jó negyven percet utaznunk kell, ha a fiatalos negyedben szeretnénk szórakozni. A délutáni programokról is szó esik, rögtön szót is ragadok, nehogy a húgom legyen az első.
- Cosplay fotózásra megyek, majd este a többiekkel Hongdae felé vesszük az irányt – már be van tervezve a program a csajokkal, amit nem mondhatok le megint. HaNa is mondaná, hogy mit gondolt ki a mai napra, azonban anyánk még a hét elején kijelentette, hogy most nagytakarítást tartunk, és akkor mehet bárki is el hétvégén, ha megcsinálta a rá kiszabott részt. Haha, ezt megszívtad húgi!

*2 évvel később*

Nézem magam előtt a tál ráment, amit még tegnap az egyik éjjel-nappali ázsiai boltban vettem. Alig múlt dél, már megszoktam, hogy nem hallom a kiabálást, de néha még mindig összeszorul a szívem, amíg nem lehetek újra a szöuli házunkban. Jó dolog a költözés, a független élet, viszont sokszor hiányoznak az azelőtt megszokott. Mióta átjelentkeztem egy másik kontinens egyetemére teljesen felfordult a világom. Rengeteget utaztam, hogy itt kössek ki, de megérte a sok szenvedés, mert ez az egyik legjobb egyetem, amiről olvastam. A bátyám is jönni fog csereévre, így legalább ő része lesz a mindennapjaimnak, mivel hozzám költözik. Imádlak titeket anya és apa. Hatalmas ajtócsapódás, ez jelzi, a mostani lakótárásam érkezését. A harsány hangját csak ezután hallom meg, és hátrafordulok. Az arcán meghúzódó mosoly soha nem jelent jót. SOHA!!!