Han Myung Dae

Azok után, amit tettem nem is csodálkozom, hogy a nejem itt hagyott, azon mondjuk igen, hogy a fiúnkat itt hagyta. Talán büntetni akart vele, mert az elmúlt időben alig voltam vele, velük, azért is sikerült félrelépnem. Helyette a húgom rúgta rám az ajtót, hogy mikor szeretnék a feleségem után menni. Fáradtan pillantok rá, szabadságot vettem ki, mert beteg lett a gyerek, csak tudnám, hogy bírta ezt egyedül Ha Rin.  
- Amint meggyógyult az anyja után megyek vele. Az ég szerelmére ne nézz már rám úgy, mint aki legalább embert ölt puszta szórakozásból. - morranok kicsit ingerültebben a kelleténél, viszont alig aludtam valamit, amihez hozzá is szoktam a seregben, de ez most más.  
- Jó nagy fasz vagy, mint az apánk, ugye tudsz róla? -  
- Te se gondolod komolyan, hogy olyan vagyok, mint az öreg. Egyszer léptem félre, nem többször. - nézek rá hatalmas szemekkel, teljes szívemből utáltam, amikor az apánkhoz hasonlítottak engem, de ezzel ez az átokfajzat is így van, meg az öcsénk.  
- Pont elég volt. - fintorog rám, mielőtt meg nem nézné a fiamat, hiába voltam vele orvosnál ragaszkodott hozzá, hogy megnézze. Nem is válaszolok inkább, sőt mi több megyek embert varázsolni magamból. Akkor sem vagyok olyan, mint az apánk...belőlem például biztos nem lesz Dél-Korea alelnöke. Máris egy óriási különbség.

-Most akkor megyünk végre anyához? - találtam egy kis lakást Sydney-ben úgyhogy már nem volt visszaút, pont elég volt ez a kis idő is, próbáltam többször is hívni Ha Rint, nekem nem vette fel. A fiúnkkal legalább mindennap beszélt.
-Ma még nem, holnap talán, kell egy kis segítség, hogy megtudjam pontosan melyik épületben tanít, aztán megvárjuk...mit szólsz? - borzolom össze a haját, végül bekapcsolom neki a tv-t, amíg csinálok valami ehetőt kettőnk számára. Természetesen örül, végre láthatja az anyját megint. Engem meg jogosan hajthat majd el a vérbe, azt is megérdemlem, csak a gyereket ne lökje el többet magától. Közben az öcsémet is felhívom.
- Igen, itt a hülye pöcs bátyád, tudom, hogy tudod mikor végez Ha Rin, áruld el, kérlek. Ha már eljöttem idáig, hogy visszaszerezzem, de legalább a gyerek lássa, ahhoz tudnom kell mikor végez pontosan. Köszönöm. - nyomom ki egy elégedett sóhajjal a telefont, még mindig órát lehet igazítani a feleségemhez. - Holnap délelőtt már láthatod is anyát, úgyhogy egyél szépen, aztán fürdés, és alvás. - jobban izgulok a holnapi naptól, mint amikor megkértem a kezét.