Csüt. Júl. 30, 2020 11:53 pm | Golden Canyon University Martin Suh Civil Kim Jiwon "Bobby" Teljes név: Martin Hojin Suh Becenév: Marty, Tin // légy kreatív Születési hely, idő: Sydney; 1996.03.24 Családi állapot: Szingli, de dolgozik rajta Beállítottság: Hetero Foglalkozás: Zöldfülű rendőr Szak, évfolyam: - Önköltséges/ösztöndíjas: - Hobbi: Szörf, úszás, box, babázás Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Az egyetlen drága babukáját sosem hagyná egyedül. Mellé még talán az édesanyját választaná, mert húszon éves fejjel és férfiként még nem túl sokat tud a gyerekekről. Így mondhatni három generáció kempingezne együtt.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Igazából mindenkiért is. Leendő rendőrként másokat helyez előtérbe és nem igazán kivételezne senkivel sem. Hisz abban, hogy nincs olyan ember, aki annyira rossz lenne, hogy ne érdemelné meg azt, hogy kisegítsék.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Mindkettő? Rendőrként kötelessége odatennie magát, de ugyanakkor a kapcsolatokra mindig szükség van.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Néha már elege van a baba sírásból, olyankor kevésbé szerelmes a fiába.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Sikerül e olyan fiút felnevelnie akivel kölcsönösen is büszkék lesznek egymásra? Történeted 1 évvel ezelőtt: - Martiiiiiiiiiiiin, csomagod jött! – ordít fel anyám az emeletre már vagy harmadjára. Fogalmam sincs miről beszél, hiszen nem rendeltem semmit sem mostanában. Egyébként is egyszerűbb lenne felhoznia, mint hogy itt üvöltözzön a házban. -Jövök már! – szólok vissza kissé nyafogósan, miközben baktatok lefelé a lépcsőn. Leérve egyből a szülők szúrós tekintetével találkozom, mire én csak kérdőn pislogok rájuk. – Baj van? – értetlenkedve pillantok hol apámra, hol anyámra, miközben a háttérben a testvérem grimaszoló feje is fel-fel tűnik. -Ezt magyarázd meg kérlek! – már éppen kérdeznék is rá a tárgyra, mikor anya az asztal felé bök. Tekintetemmel követem is a karját, de alighanem az én szemem is elkerekedik a dohányzó asztalon pihenő babahordozó láttán. Persze, ha nem lenne elég, akkor még csak nem is üres. -Most ezen mit magyarázzak? Nem láttatok még gyereket? Honnan van? – mi a fenéért hoztak haza egy csecsemőt, hát nem elég nekik így is már két gyerek? -Még te kérded?! Hiszen a te gyereked! – horkan rám apám is, mire én csak nagyokat pislogok. Kész, vége, leállt a windows. – Hah?!- semmi értelmeset nem tudok, most kinyögni, csak megrökönyödve próbálom feldolgozni a látottakat és hallottakat. Mi az, hogy az enyém? Én nem rendeltem babát és tudtommal nem is nyertem csak két dollárt a legutóbbi kaparóson. -De hát… de hát… én nem… nekem nem is… - csak hebegek habogok és egyszerűen fogalmam sincs mi folyik itt, de ajánlom, hogy valami szívatás legyen. Már nem is tudom mikor volt utoljára barátnőm, de mindig is védekeztünk, szóval onnan kizárva. Mással meg csak úgy nem szokásom összefeküdni, mert nem olyanfajta vagyok. – Biztos nem Floydé? Ő sűrűbben váltogatja a lányokat. – pillantok is a bátyámra, aki persze vérig van sértve a megjegyzésem miatt. – Most komolyan, már, hogy lenne az enyém, miből gondoljátok? – kérdőn és kissé kiakadva nézek is végig a családon, mire apám csak a kezembe nyom egy borítékot, mondván, hogy ezzel jött meg a csomagocskám. A boríték pedig tartalmazott minden választ a kérdésemre. Egy levelet az „anyától”, amiben azt taglalja, hogy nálam jobb helyen lenne a kicsi, így ő lemond róla és egy tesztet, ami bizonyítja, hogy tényleg én vagyok az apa. Érzem, ahogy az erő kezd elhagyni és az arcom is egyre sápadtabb. Mégis mikor és hogyan csináltam fel a nőt úgy, hogy kilenc hónapig fogalmam sem volt róla?! Mármint jó, szakítottunk, de ilyen dologról illene időben szólni nem? Mi az már, hogy csak így lepászítja a gyereket az ajtóban? Mi van, ha itthon sem vagyunk mikor csenget? Sokkolódva foglalok is helyet a kanapén, a picurt nézegetve és igyekszem felfogni a tényt, hogy apa lettem.
Fél évvel ezelőtt: Ah, ma lesz az első napom a helyi őrsön, fáj is a gyomrom miatta. Azt mondják, hogy az első benyomás nagyon fontos, de alig aludtam valamit az este és ez eléggé meg is látszik rajtam. Most kivételesen nem is a fiam tartott ébren, egyszerűen csak izgultam az új munkahelyem miatt. -De szarul nézel ki! – nyugtat is meg egyből a bátyám, amint leérek a konyhába. Ha szemmel ölni lehetne, akkor is visszajárna engem kísérteni. -Már csak te hiányoztál az én reggelembe…- sóhajtva csoszogok is a kávéfőzőhöz reménykedve abban, hogy majd az némiképp kivasalja az arcom. -Te, azért ugye majd kezdesz valamit a hajaddal is és nem így indulsz el? – mér végig vigyorogva, mintha legalább ő jobban festene ki így reggel. – Mi baj a hajammal? – vonom fel a szemöldökömet és a telefonomra pillantok, hogy tükörként használva megnézhessem mi baja van a fél hosszú afro fonást is tartalmazó hajammal. -Haver, csak… vágasd le! Így nem fognak rendőrnek nézni, csak valami utcai suhancnak. Bár az a jobbik eset. Ha megint visszatérsz a felemás hajhoz a szőke-barna kombóval, akkor meg max őrültnek hisznek. Ennyire azért ne legyél laza, az nem ehhez a szakmához illik! – oktat is ki, ami mellett érzem már a kávéra sincs szükségem, hogy felébredjek, elég lenne csak egy papucs is, amivel megcsapkodhatom Floydot. Szerencsére még időben visszafogom magam. Le kéne szoknom erről is, ahogy sok más dologról. A cigiről a baba érdekében már letettem, a bátyám megveréséről is miatta fogok. – Jut eszembe öcsi, ma elvihetem én Henryt úszni? – egyszerre ráncolom össze a homlokomat a kérdés hallatán és a kávé íze miatt. – Megint az unokaöcsiddel akarsz csajozni menni, mi? Szó sem lehet róla! Anya megy úgy is az órára, mert ma szabadnapos. Nem hiszem, hogy kitudod műteni a kezéből az unokáját, ilyenkor harapós, tudod. – nevetve veregetem meg a férfi vállát, aztán megyek is egy szerencse puszit kérni a Kisbogyómtól, hogy a napom többi része már rendesen működhessen.
|
|
|
Pént. Júl. 31, 2020 8:18 pm | Gratulálunk, elfogadva! Kedves Martin!Sokkal biztonságosabbá váltak Sydney utcái most, hogy megérkezett hozzánk és külön megtiszteltetés számomra, hogy én fogadhatlak el. Azt kell mondanom, hogy nem lehet egyszerű a munkáddal és a babával zsonglőrködni, hiszen a rendőri szakma így is sokat kivesz az emberből, kifacsarja a lelkét egészen az utolsó cseppig és akkor még a gyerekre is vigyázni kell... Biztos a tiéd? Nem lehet ezeket a teszteket valahogy megbuherálni? Nem lehet, hogy azért akasztotta rád a bébit, mert nem volt kedve anyáskodni? Amúgy meg... hogy csinálhat ilyet egy nő? Egy Anya? Nem tudom, fura lehet belegondolni, hogy valahol van egy gyerekem, akit lepasszoltam az apjának. Neked amúgy erről mi a véleményed, mert bár bemutattad a jelenetet amiben a FoxPost meghozza a babát és a szüleid kissé kiakadnak, de Te mikor akadsz ki? Remélem hamarosan és olvashatok nagyon sok játékot tőled a kis világunkban. Nem tartalak fel, a bébi nyafogott és éhesnek tűnik, úgyhogy foglald le az arcodat és kapd el Astridot. Riri xoxo
|
|
|