| Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (111 fő) Szer. Szept. 25, 2024 5:08 am-kor volt itt. |
|
| | |
---|
Szer. Aug. 19, 2020 1:13 pm | Golden Canyon University Elena Beckett Bern Ekaternia Mironenko (Katya Miro) Teljes név: Elena Jaiden Beckett Becenév: Leni, Jay, Ella, Lena Születési hely, idő: 2000. szeptember 22. Olaszország Családi állapot: szingli Beállítottság: heteroszexuális Foglalkozás: ezt is azt is Szak, évfolyam: Fotográfia, Első év Önköltséges/ösztöndíjas: ösztöndíjas Hobbi: nagyon sok van Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
A könyveimet és a fényképezőgépem. Hogy miért? A könyveimben csodálatos kalandokat élhetnék át és elfelejtetné velem, hogy egyedül vagyok. A naplómban meg megírhatnám a saját történeteimet az utókor számára. A fényképezőgépemmel meg látható nyomot is hagynék.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Az anyám. Ő mindig mindenben kiállt mellettem. Mindig is szoros kapcsolat volt közöttünk. Tudom, hogy én vagyok számára a legfontosabb. Az apámat sosem ismertem, testvérekről nem tudok.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Szerintem mindkettő nagyon fontos. Hisz ahhoz, hogy sikeres legyek nagyon fontos, hogy jól végezzem a munkámat és kitartó legyek. Valamint az emberekkel is jó kapcsolatot kell, hogy ápoljak bár ez nekem nem igazán megy.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Tudom, hogy az anyám nem az igazi anyám én mégis szeretem őt. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezen az egyetemen tanít az apám és talán itt tanulnak a testvéreim is. De nem ezért jöttem ide. 14 éves koromban bántalmaztak, elraboltak amiről csak az anyám tud, politikusként eltussolta az ügyet, amit még mindig nem értek. Emiatt PTSDm van.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Miért én? Azért mégis érdekel az igazi családom. Történeted Új város, új élet, új iskola. Azt gondolta anyám és persze én is, hogy ez talán majd segíteni fog rajtam. Hogy itt nem fognak levegőnek nézni az emberek, a társaim. De nem így lett. Az egyetemen is csak a "Különc csajnak" tartanak. Megnéznek és rólam suttognak, azt hiszik nem hallom, amit mondanak. De hát van két fülem és elég jó a hallásom is. Valahogy nem találom a közös hangot az emberekkel. Pedig próbálkozom eléggé, de nem megy. Én mindig csak az a furcsa lány maradok, aki retteg a sötétben, zavarba jön és sokszor elszalad ha hozzászól egy srác, a lányokkal sem találom különösebben a hangot. Az a lány vagyok, aki inkább magával barátkozik és hangosan elmondja gondolatait saját magának, ami úgy tűnik, mintha magában beszélne, ezért zizisnek gondolják. Pedig nem vagyok az, csak így könnyebben megjegyzem a dolgokat, minthogy leírjam. Főleg ha valami nagyon fontos. Épp az iskola folyosóján megyek a következő órámra, mellkasomhoz szorítva könyvemet és füzetemet. Fejemet lehajtom, gondolataim teljesen máshol járnak épp. Szorosan a falhoz húzódva megyek, valamiért úgy érzem, hogy ez biztonságot ad. Hallom a mellettem elhaladó csapat cipőjének hangját, de fel sem nézek rájuk. - Hééé te!!!! - torpanok meg kissé az éles hangra. Hozzám szóltak? Félszegen emelem fel tekintetemet az engem megszólítóra. - Nem hallod hozzád beszéltem. - teszi hozzá arrogánsan a srác. - Őőőő.....- motyogom halkan s közben néha ráemelem égszínkék tekintetemet. - Na mi az nem tudsz beszélni. - mondja és a többiekkel együtt nevetni kezdenek. Egy árva hang sem jön ki a torkomon csak még jobban szorítani kezdem a kezemben levő könyveket. - Tán néma vagy. - folytatja tovább a srác, miközben körbeállnak, hogy még el se tudjak menni. Hirtelen kétségbeesettnek érzem magam és reszketni kezdenek az ujjaim és a lábam. Mindig ez van, ha hasonló helyzetbe kerülök. Ők pedig csak még jobban nevetni kezdenek. - Na kislány mondj már valamit. Kivágták a nyelved. - Nee...ee...em. - ejtem ki végre ajkaimon. Jobban szeretem ha levegőnek néznek és nem foglalkoznak velem. Minél hamarabb ki kéne szabadulnom ebből a helyzetből, mielőtt még jobban úrrá lesz rajtam a kétségbeesésé. - Né tud beszélni. - mondja a többieknek gúnyosan és közben csak még hangosabban nevetnek. Egyre rosszabb ez a helyzet és nem tudok menekülni belőle. Mire már feladnám a reményt a menekülésre és zokognék egy segítőkész hangra leszek figyelmes. - Hé hagyjátok békén! - ők pedig mind a hang irányába fordulnak, nekem pedig lehetőségem akad azonnal elfutni,a mit meg is teszek anélkül, hogy egy pillantást is vessek a fiúra, aki megmentett. Csak szaladok egyre gyorsabban, míg úgy nem érzem biztonságos helyre kerültem. Vajon megtalálom valaha a helyemet ezen az egyetemen? Tudok majd barátokat szerezni?
|
| Egyetemi szak : Fotográfia
|
Pént. Aug. 21, 2020 9:26 pm | Gratulálunk, elfogadva! Jay! Nem lehet könnyű a tudattal együtt élni, hogy az anyukád nem is az igazi anyukád és valamiért, ki tudja, miért, nem kellettél az igazi szüleidnek… most viszont kaptál egy lehetőséget rá, hogy megtudd a miértet és megismerd az igazi gyökereidet, mellékágakkal együtt, vajon kapni fogsz az alkalmon? Én nagyon remélem, hogy igen, mert a féligazság mindig sokkal unalmasabb, mint a teljes és legyen az bármennyire is rossz, szerintem jobb, mint nem tudni a miérteket. Sajnálom, hogy az egyetem kezdetén megtaláltad a társaságot, aki azt hiszi, még mindig gimiben vannak, de legalább megérkezett az egész közepébe a talán szőke herceged, talán fehér lovon, de lehet, hogy piros Chevyvel, ki tudja, hogy mivel jár a srác, akit meg sem néztél magadnak. Talán legközelebb lehetőséged lesz vetni rá egy pillantást… Nem is tartanálak fel sokáig, sok sikert az egyetemi nehézségekkel szemben, foglalózz és deríts fényt az örökbeadásod okaira! Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
| |
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |