Csüt. Aug. 06, 2020 7:39 pm | Golden Canyon University Quinn Millborrow Paris Gigi Hadid Teljes név: Quinn Letícia Millborrow Becenév: Q Születési hely, idő: USA, 2000. 01. 13. Családi állapot: szingli Beállítottság: hetero Foglalkozás: modell/influenszer Szak, évfolyam: romanisztika, elsőév Önköltséges/ösztöndíjas: önköltséges Hobbi: arra nincs ideje Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
A telefonom, meg a kamerám… meg talán Jackson.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Senkiért.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Valahogy mindkettő.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
AZ egész életem egy nyitott könyv…
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Én alakítom a jövőm. Történeted +18
Hátam a falnak csapódik, hatalmasat nyögök, miközben ajkait úgy tépem, mintha soha nem tehetném meg többet. Direkt szűk ruhát vettem fel, csak fel kell tűrnie ahhoz, hogy a keze olyan területekre jusson, amiktől én csillagokat látok. Mindig megfogadjuk, hogy ez volt az utolsó alkalom, és mégis… perszelt a tekintete, amivel végig követte a fotózást, tudtam, hogy elvesztem. A testem saját magát irányította, így nem ért meglepetésként, hogy a hotelszobám felé haladva, elkapta a csuklóm. Mindig ez van, pedig tudjuk, hogy tilos. Mégis fürge ujjaimmal szabadítom meg a ruháitól, nem vesztegetve el egyetlen másodpercet sem. Nem húzzuk egymás agyát, nem kell az előjáték, mindketten csak elvesszük azt, ami kell, és ez már évek óta így. - Vajon ezt is apucitól tanultad? – szakadok el egy pillanatra az ajkaitól, csak hogy a gúnyos mosollyal az arcomon, lökjem rá az ágyra. Nem engedem, hogy elterüljön, egyből az ölébe ülök, és mozogni kezdek, élvezettel hajtva hátra a fejem. Beletúr szőke fürtjeimbe, és megtépi… innen tudom, hogy az apró megjegyzésem célt ért… de még mennyire…
- Kész vagy már? – anyám lép be, mikor a sminkem igazítom meg, és leül az ágyra. - Persze… tiszta ideg vagy egész nap, mi történt? – sose voltam az, aki kerülgette a témát, egyből a közepébe vágok a dolgoknak, és látom, anyám ezen meg sem lepődik, ugyanakkor ideges kölyökként tördeli az ujjait. - Nehogy azt mondd nekem, megint piálsz… Figyelj, az a rohadék nem ér… - Nem, ugyan kérlek… - még kikéri magának. Na, szép, mintha nem nekem kellett volna újra és újra felnyalábolni, és felcipelni a szobájába minden egyes nap, csak mert az a féreg, akit képtelen vagyok már apámnak nevezni, meglépett…. a legjobb barátnőmmel… bizony az én huszonéves legjobb barátnőmmel. Milyen király, ugye? - Nem csak… mi a véleményed Ianről? - Jaaa, ti már így álltok Mr. Rogersel? Kedvelem, ő tényleg figyel rám, nem úgy, mint az előző. Sokkal jobban megy a fotózás is, meg bírom, hogy mindig van valami új ötlete a vlogomhoz, miért? Anyuuuuu, nem akarok ügynököt váltani. Tudom, hogy te nem rajongsz érte, de próbáld meg elfogadni őt, jó?
Bírom a közös vacsikat is, ahogy minden alkalmat, mikor Jackson húrjain játszhatok. Direkt sokat sejtető ruhát vettem fel, szabadon hagyva a vállam, amibe annyira imád belemarni. Hatalmas vágás a ruha oldalán, hisz egy nő mindig előre látó. - Kinyírsz – jön is a mély bariton, egyenesen a hátam mögül. Imádom, mikor a fülembe duruzsol, hogy ilyen közel van, hogy érzem az izmait, hogy szinte észrevétlenül markol a fenekembe. - Viselkedj – trompfolom le játékosan, majd direkt jobban ringatva a csípőm, lépkedek be vele az étterembe, ahol már ott ül anyám is, meg az ő apja. Teljesen nyugisan telik a vacsi, de mégis érzem… valami készül, és gyanítom Jackson is, mert elég fura arcot vág. - Igazából… meg kell beszélnünk valamit – Mr. Rogers töri meg a csendet, felvéve egy szokatlan, komoly hangnemet, ami egyszerűen nem jellemző rá. Mindig is a haveromnak tartottam, apám helyett apámnak, így most felvont szemöldökkel dőlök hátra, belekortyolva a boromba… - Szeretném elvenni az anyád…. – amit szinte Jacksonnal egyszerre köpök ki. - Mivan? De hát… de hát te nem is bírtad – kiakadva mutatok a nőre, aki csak szelíden mosolyog, még csak nem is tudja, hogy ezzel tönkretesz mindent. - Az érzések… olykor változnak, tudod? - Változnak? Nálad? Tényleg? Pont nálad? Na, ne röhögtess. - Quinn, elég… viselkedj, felnőttként kérlek… - dühösen nézek vele farkasszemet, mert úgy érzem, hátba szúrt, még így is, hogy fogalma sincs arról, ami Jackson és köztem van…. volt… - Iannal arra gondoltunk, hogy… amint vége ennek a fotózásnak, innen együtt megyünk Sydnybe, hozzájuk… ott fogunk lakni. Kicsim, imádni fogod, és ott is meglesz mindened… - Menjetek a francba – úgy pattanok fel, hogy véletlenül magammal rántom a terítőt is. Hangos csörömpöléssel törik össze minden, és kerül a padlóra. Erre kapja fel a fejét Jackson is, aki… teljesen lemerevedett. Szerintem neki is az járt a fejében, mi lesz most. - Quinn Letícia Millborrow, most azonnal gyere vissza, és kérj bocsánatot – erre már anyám is elveszti a fejét, és dühösen kiált utánam, de én csak a középső ujjam mutatom neki, hátra se nézve, miközben ott hagyom őket a francba.
|
| Egyetemi szak : Romanisztika
|
Csüt. Aug. 06, 2020 10:24 pm | Gratulálunk, elfogadva! Q! Nektek Parises lányoknak mindig az kell, ami a legbonyolultabb és ebből kiindulva biztos vagyok benne, hogy az első sokk és hiszti után (mert hát ez igazi hiszti volt, amit levertél az étteremben), ugyan úgy folytatjátok majd Jacksonnal, ahogyan eddig tettétek. Igaz, hogy házi nyúlra nem lövünk, de ha már lelőtted és megnyúztad, akkor nem teljesen mindegy? Legalább nem kell messzire menni egy kis boldogsághormonért. Ha pedig nem úgy alakulnak az újdonsült mostohatesóval a dolgok, ahogyan szeretnéd, akkor szívesen felajánlom magamat vigaszdíjnak, ha már a húgom az elnökötök, szívesen megvigasztalom a ház tagjait bármikor. Kíváncsian várom a most már családivá vált drámázást Foglalózd be csodaszép arcod, addig én hozom a popcornt! Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
|