Vas. Aug. 09, 2020 2:48 pm | Golden Canyon University Marta May Simons Rome María Pedraza Teljes név: Marta May Simons Becenév: Marta, Marty, Kicsi Simons Születési hely, idő: USA , Baton Rouge, 2001.03.12 Családi állapot: egyedülálló Beállítottság: hetero Foglalkozás: diák Szak, évfolyam: Edző, első év Önköltséges/ösztöndíjas: önköltséges Hobbi: balett, tánc Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Először is a fivérét, ez egészen biztos. Hiszen bármennyire is különböznek ő az egyetlen személy, akire mindig is számíthatott. Hogy mit vinne még? Ez elgondolkodtató, de talán az ipodját, nem tudja elképzelni az életét zene nélkül.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Meglepően hosszú lenne a lista, annak ellenére, hogy nincs túl sok barátja. Martanak túl nagy és túl jó szíve van, hajlamos bárkinek kitárni és meggondolatlanul cselekedni.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
A kapcsolat építésre tenné le a voksát. Első kézből tapasztalta meg ennek előnyeit és hátrányait.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Az élete egy nyitott könyv.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Mindig is izgatta a fantáziáját a biológiai szüleinek a sorsa, alighanem erre használna fel egy ilyen lehetőséget. Történeted Martát 2020-ban fogadták örökbe a szülei, alig három hónaposan. Örökbefogadó szülei a New Yorki elithez tartoztak már akkor is, vagyonuk pedig az elmúlt években csak tovább gyarapodott. Barbara és Bertrand Simons első sorban ingatlanokban utaznak, de több sikeres befektetést is jegyezhetnek a nevük mellett. Marta nem az első gyerekük, van egy fiúk is, aki három évvel idősebb a lánynál és akit szintén adoptáltak. Neil Simons is az egyetem hallgatója. A testvérpár anyagiakban sosem szenvedett hiányt, de megsínylették a szülői figyelem hiányát az évek alatt. Talán ennek is köszönhető szoros kötelékük, igazán jó testvérek, Neil mindig igyekszik vigyázni a kishúgára így személyes kudarcként élte meg a tanév elején történteket...
- Szia Marta, szabad ez a hely?- lehúztam a fülest a nyakamba, mert nem voltam benne biztos, hogy jól értettem, amit Simon mondott. - Hogy mondod?- kérdeztem vissza bugyután. - Leülhetek?- tette fel a kérdést, széles, megnyerő mosollyal. Nem is jutottam szóhoz, csak bólintottam egyet, vagy kettőt, de már nem is emlékszem tisztán. - Szóval...* lestem fel rá lopva, a tökéletes arccsontjára, a napbarnított bőrére és azokra a meleg barna szemeire aztán beszélgetni kezdtünk. A busz békésen zötykölődött tovább a múzeumig, mire megérkeztünk ő már a kezemet fogta.
Tisztán emlékszem az első egy-két hétre és arra a felhőtlen boldogságra, amit éreztem. A pillangókra a gyomromban, arra, ahogy elszorult a lélegzetem minden alkalommal, amikor a nyakamhoz hajolt és a fülembe suttogta mennyire gyönyörű vagyok. Igazán jókat beszélgettünk, aznap este is...
- Anyádék tényleg Obamával vacsoráztak a hétvégén? - Ebédeltek, de igen...- mosolyodtam el, hiszen Simon is ezt tette. Közben befejeztem a pakolást a tornaszertárban. Észre se vettem, hogy kettesben maradtunk, de egyáltalán nem bántam, amikor ő közelebb simult hozzám és heves csókváltásba kezdtünk. - Csodálatos vagy.- suttogta kezei a pólóm alá csúsztak és marokra fogták a mellemet. Egy pillanatig haboztam, izzadt voltam és zilált nem akartam, hogy elfogja az undor, de ő megnyugtatott. Egy zsámollyal torlaszolta el az ajtót, majd levette a pólómat. Én pedig hagytam. Bármit hagytam volna neki. Ő elővette a telefonját. - Ezt a szépséget meg kell örökíteni.- ellenkeztem, de megnyugtatott, hogy ez csupán kettőnknek szól. Azt mondta szeret. Én pedig hittem neki.
A képek másnap futótűzként terjedtek, aki nem egy kő alatt él, az mostanra már biztosan látta, vagy legalábbis hallott a megaláztatásomról. Azóta a nap óta sok minden megváltozott. Én lettem az a lotyó, aki a szertárban kefélt és volt olyan hülye, hogy hagyta magát levideózni. Próbálok nem odafigyelni a sutyorgásra, nem tulajdonítani jelentőséget a megvető pillantásoknak, de már nehezemre esik felszegett fejjel végig sétálni a folyosón.
|
|
|
Vas. Aug. 09, 2020 6:00 pm | Gratulálunk, elfogadva! Kedves Marta!Mindig öröm számomra ilyen csodálatos hölgyeményeket köszönteni családias köreinkbe így már ezzel megvettél péklapáton, de még társult hozzá egy érdekes történetfelvezetés is. A madárkáim elfelejtették megemlíteni ezt az aprócska kis malőrt, pletykát, futótüzet, mindegy minek nevezzük mert szemét dolog volt a Simontól ezt megjátszani még akkor is, ha nem ellenkeztél. Egy úriember nem készít képeket a nőjéről és küldi szét világszemlére téve, inkább megtartja magának ínségesebb napokra, bár a kettő nem zárja ki egymást. Mégis gusztustalan volt, olyan igazi görényes cselekedet és remélni tudom, hogy hamarosan eláll a téged körülvevő porfelhő, mert kár lenne egy ilyen csinos pofit a sötétségbe zavarni. Azt mondjuk tiszta sor, hogy ezután nem fogod könnyen odaadni magad senkinek és ha szeretnéd fogom a verőlegényeimet, hogy megtanítsuk kesztyűbe dudálni az ifjút. Nem tartanálak fel, így is elbambultam az elfogadásokkal kapcsolatban, úgyhogy menj és foglald le arcodat majd játssz. Csokika Riri xoxo
|
|
|