Nova S. Kwon

- Kwon Sun Jung...!
Sun Jung... Mindig is utálta a saját nevét. Mert a koreaik mindig igyekeznek olyan nevet adni a gyereküknek, aminek a jelentése is jó, meg szép. De Nova ezt sosem érezte igazán magának. Mert hát Sun Jung... Nemes és jó... sose volt jó... még csak nemes sem... Ezt a szülők valahol nagyon elbaszták... Hiába próbáltak a lányukból egy rendes, felelősségteljes, tisztelettudó nőt nevelni, aki egyszer majd átveszi a cég vezetését, ez nagyon nem jött össze nekik.
És ezt most a férfi is kezdi felismerni. Ez az oka, hogy a teljes nevén szólítja a lányát, hangjában a teljes elkeseredettség, és a düh. Nova pedig mintha semmi rosszat nem csinált volna, úgy lép be az étkezőbe, kezeit lezserül a zsebébe dugva, és egy rágógumin csámcsogva.
- Nova... A nevem Nova... Felfoghatnád már végre, hogy már vagy tíz éve legálisan megváltoztattam a nevem...
- Nem érdekel, hogy hívatod magad másokkal, én 28 éve a Sun Jung nevet adtam neked, és amíg a lányom vagy, amíg az én házamban laksz, úgy hívlak, ahogy akarlak... - és szinte villámokat szór a tekintete, ahogy feláll az asztaltól, és közelebb lép a lányához. Nova pedig akaratlanul is hátrál egy lépést, hogy megtartsa azt a két méteres távolságot maguk között. Mert a külvilágnak hiába mutatja azt, hogy ő mennyire tökös, nagyszájú, és mennyire nem fél semmitől, ha az apja ilyen halálos tekintettel közelít felé, az soha, semmi jót nem jelent.
- Bár nem is tudom, miért nevezlek még mindig a lányomnak... Azt még elfogadtam volna, hogy nem fejezted be az egyetemet... De hogy azért hagyd ott a jogi kart, hogy valamiféle olcsó sztriptízbárban nézze ki tudja ki a vonaglásod egy szál semmiben...? Azt hittem, nem egy olcsó kurvát neveltem ennyi éven át...
- Ooh, hát akkor rosszul hitted... Apa... Mégis mi olyan rossz abban, hogy egy sztriptízbárban dolgozom...? - vonja is fel a szemöldökét, ahogy közben egy nagyobb lufit is fúj a rágógumiból. Mert ő tényleg nem lát ebben semmi rosszat. Hisz csináld, amit szeretsz. Ő pedig sosem volt az a fajta lány, aki képes volt órákig a fenekén megülni, és tanulni. És pláne nem olyan, akit olyannyira érdekelné a jogi pálya. Az a szüleinek nagyon jól bejött, de Nova a háta közepére sem kívánja a családi bizniszt.
- Hogy mégis mi a rossz...? Hogy hozhatsz ekkora szégyent a családodra? Rám...? A nevünkre...? Hogy fogod is átvenni a céget, ha nyugdíjba vonultunk?
- Ha tényleg annyira törődsz velem, tudhatnád, hogy engem sosem érdekelt a cég... Szóval nem is kell tovább törnöd magad... Úgy tűnik a rossz gyereket választottad... Sok sikert Min Jung-hoz... - Nova pedig azzal a lendülettel fordít is hátat az apjának, és hagyja el az ebédlőt. Vissza sem néz, egyenesen a szobájába megy, hogy ott aztán végleg összepakolhassa a holmijait. Mert hogy tovább nem képes ebben a házban megmaradni, az is biztos..