Harlan Blake

A történetem? Hol is kezdjem...Üdvözöllek dizájner bútorok, csillogó trófeák és az üres mosolyok világában!

Ez volt az első igazi meccsem. A csapatunk nyert és én lettem a mérkőzés legjobbja. Nekünk szólt a taps és lengedeztek a zászlók. Apró, de már akkor szikár kilenc éves testemet átjárta az izgalom, jóleső feszültség, elégedettség. Leszaladtam a pályáról, a lelátóhoz. Anyámhoz és apámhoz. Büszkeségemet, örömömet hamar feszültség váltotta fel, ahogy apám a nagy Charles Blake arcát tanulmányoztam. Elégedetlen volt.
- Mi volt ez a vánszorgás?- kérdezte, én csak értetlenül bámultam rá. - Tudsz Te ennél jobban is. Igaz Harlan?
Némán bólintottam.
- Akkor? Mi a fene volt ez? Nem tűrőm a lazsálást...- megfeszült az állkapcsa, nem is szólt hozzám többet az est hátralevő részében. Egészen másnap hajnalig, amikor is egy közös futó edzéssel üdvözöltük a felkelő napot.

Nem vágott olyan jól az eszem soha, mint a nővéremnek aki nem is az igazi nővérem- , de mégis virítottam a négyes átlagot egészen a gimi végéig. Edzettem és fejlődtem, felküzdöttem magam a létező összes ranglétra csúcsára. Igen, néha az öklömet használtam ehhez, de mi ezzel a baj? Apám telibesza*ta a diri papolását, s különben is amennyi pénzt otthagyott az új sportcentrum építésére, igazán elnézhették a  kis "kilengéseimet". Bármit megtehettem és bármit megkaphattam. Egyetlen egy dolgom volt, jól teljesíteni a pályán.

Odatettem magam. Végzős évemben az egész szezon alatt egyetlen rossz meccsem volt. A születésnapom után másnaposan álltam ki a pályára. Az volt az egyetlen vereségünk a szezonban. A srácok már rég elmentek, hogy így vagy úgy kieresszék a gőzt a meccs után. Én az öltőben ücsörögtem, lábamnál a sisakkal, izzadtan. Én Harlan, a gimi császára féltem hazamenni. Elvonszoltam magam a zuhanyzóig, a forróvíz égette a bőrömet. Azt kívántam bárcsak elmoshatná a mocsokkal együtt a vétkemet is. Tudtam, hogy hibáztam és nem kerülhetem el a büntetést. Tulajdonképpen meg is érdemeltem. Nem kellett rá sokáig várnom, apám a parkolóba várt rám. Nem akkor ütött meg először, de korábban még nem végzett ilyen alapos munkát. Két törött borda és egy elrepedt kulcscsont lett a dorbézolás jussa. Csalódást okoztam, szóval, mint mondtam megérdemeltem.

Mit számít néhány törött csont és egy kis repedés? Fasza fájdalom csillapítokkal feltuningolva nyomtam végig a szezon hátralévő részét. Nem csak a bajnoki címet, de az ösztöndíjat is bezsebelve.

Minden adott a fényes jövőhöz, nem igaz? Csak egy újabb ranglétra, aminek megmászásában már van tapasztalatom. Most valami mégis más. Sajognak a régi sebek, és az edzés se megy úgy, mint régen. Nem lehet, hogy ne én legyek a legjobb, a leggyorsabb, a legerősebb. A Blakek nem okoznak csalódást. Szerencsére ez a főiskola is olyan, mint a többi, csak ismerni kell a megfelelő embert, aki bármilyen szart be tud szerezni.

Az anabolikus szteroidok egyes esetekben okozhatnak fokozott agressziót, illetve egyéb pszichológiai problémát. Tapasztalható extrém hangulatingadozást, beleértve a mániákus tüneteket, valamint a megnövekedett haragot ami erőszakhoz vezethet.

Üdv az anabolikus szteroidok világban bébi!