River Beau Averill-Harris emlékiratának 69. változata

Ki is az a River Beau Averill-Harris és miért olyan kibaszott ismerős a nevének egyik része? Nos, kedves idegen engedd meg, hogy szárnyaim alá véve ismertessem meg szőke hercegünk csodálatosan gyönyörű már-már hányingert keltően cukros életét mielőtt elkezdenéd utálni. River a Golden Canyon University egyetlen igazgatónőjének páratlan gyermeke, akinek elképesztő személyisége teljesen beragyogja és színessé teszi az egyetemet, s akinek elvesztése mélységesen megrázta az egész közösséget.
Csak viccel. Nem vagyok akkora nagy szám és borzasztó szar a személyiségem, nem szeretnél, illetve nem is haltam még meg de mire megírjuk a memoáromat, addigra el is patkolhatnék.
A New Orleans ház elnökeként rengeteg eseményt köszönhettek neki az egyetem tagjai, sosem félt piszkos munkát végezni és ezzel jobbá tenni a társai életét a kampuszon; ha szórakozni kellett akkor nála lehetett, ha valaki bulit akart szervezni tőle kért tanácsot s ha másra volt szüksége akkor is benne találtak menedékre.
Aljas rágalom! Kikérem magamnak ezt a hazugságot, én soha semmilyen körülmények között nem emeltem meg egyetlen kisujjamat sem a bulik szervezésekor, csak leokéztam, kértem egy kis ízelítőt az esti édességekből és már mehetett is a bulizás. Miét nem az igazat írják rólam?
Számos kimagasló eredményt ért el az egyetemi évei alatt, jótanulóként vette az akadályokat és kristálytiszta út állt előtte, piros párnával kitömve, hogy még véletlenül se essen orra és üsse be magát. Erről édesanyja, Avalynn Harris gondoskodott minden adandó alkalommal.
Magyarul: anyám mindenkit megzsarolt, hogy engedjenek át különben nem kapnak fizetést. Folytasd, kérlek, kezd érdekelni a dolog.
Rengetegen szerették mégis kevesen tudják róla azt, hogy milyen is volt Ő valójában. Szeretetteljes srác, aki a kezei között tartotta a szívét arra várva, hogy valaki elvigye magával és szerelembe essen; tisztelettudó diák, aki példaképként szolgált a többieknek, de a legfontosabb, hogy egy csodálatos gyermek volt. Avalynn Harris és Harold Averill egyetlen szeme fénye, akiknek fáj a fiúk elvesztése, s a tragédiának köszönhetően újból felmelegítették elhalt kapcsolatukat.
A szemét disznók. A koporsóm mellett bezzeg képesek kúrni, hol volt ez a szenvedély 15 éves koromban, hm? Mi a faszomért nem volt képes apám beledugni a vékonyka pöcsét anyám aszott valagába? Hihetetlen.

És most, hogy ne legyen ennyire deprimáló hangulata a könyvnek szeretném bemutatni River személyiségének, életének fejlődését különböző szakaszaiban. A kéziratok valósak, mind az eltávozott ifjú tollából származnak s melyekért örökké hálásak leszünk neki, amiért betegágyán is képes volt megírni ezeket, az útókor számára. Szeretünk River! Reméljük kurva jót bulizol odalent a többiekkel.

River, az ötéves felfedező
A legelső emlékem olyan ötéves korom környékéről van, amikor egy szafari kalapban és zöld sok zsebes mellényben járkáltam nagymamám kertjében egy lepkehálót fogva kezemben. Mindezt azzal a céllal téve, hogy elkapjam a szomszéd vörösbundájú cicusát és megdögönyözzem. Dadogó kisgyerekként nem tudtam rendesen ciccegni neki, s mikor megpróbáltam felhúzott orral hagyott magamra. Ez pedig nem tetszett, ezért döntöttem úgy, hogy a nagy hálót használva fogom csapdába ejteni kevés sikerrel, mert amint megpillantott olyan sebességre kapcsolt, hogy esélytelen volt utolérnem aprócska lábaimmal. De nem adtam fel, mert az nem én lennék s így minden erőmet beleadva a power nap-em után futottam utána egyenesen beleesve a rózsabokorba és annak minden tövisébe. Mondanom sem kell milyen hangos bömbölésbe kezdtem az átkozott macska és rózsa miatt. Azóta sem szeretem őket, kiráz a hideg, ha csak átmegy egy az utcán előttem.
River, a 13 éves liliomtipró
Na, most miért kell ilyen elszomorító címet adni a tinédzserség küszöbén álló énemnek? Nem mondanám magam liliomtiprónak azért, mert benyúltam egy lány bugyijába MIUTÁN Ő MEGENGEDTE, és ügyeskedtem, hogy örömet okozzak neki. Arról meg nem én tehetek, hogy nem képes bezárni a szobájának ajtaját és csendben, betapasztott szájjal átadni magát a kényeztetésnek… ha befogja az édes kis csőrikéjét, akkor nem nyitnak ránk és nem akadnak ki amiatt, hogy tövig voltam benne. Szigorúan az ujjaimmal, házasságig nem szexelünk senkivel, de a petting az igazán megengedett. Mondanom sem kell mekkora hacacáré kerekedett ki ebből az ártatlan tipi-tapi partiból, amit mindketten élveztünk, főleg a csaj, mert az én szórakoztatásomra később került volna sor. Anya tajtékzott és apámat hibáztatta, amiért nem ült le velem és beszélt a „méhecskéről meg a beporzásról”, s hogy miatta vannak tévképzeteim arról mi a helyes a szexben és mi nem. Mint kiderült a tettem nem számít bele a jó kategóriába, de nem is érdekel. A halálos ágyamban fekve úgyis mindegy már minden, ezt is meg kellett valakinek tapasztalnia. Ahogyan a tiktokon szokták mondani vala: This bitch walked, she fucking strutted that runway mama, so that PEPPA COULD RUN.
River, a 15 éves melegszívtipró
Ez sem jó, de nem is vészes, ki alkalmazta ezeket a hülye írókat? Ha én tettem volna, akkor jobb munkát végeznének, de már elpatkoltam szóval tök mindegy. Úgy esett, hogy jól esett, megittam az összeset, minden vodkát elpusztítottam életem legelső felsős buliján, ahová a legjobb barátom Louis és a barátnője Elsa cipelt el, miután hetekig magam alatt voltam apám és anyám szétköltözése miatt. És igazán érdekes volt 15 éves fiúcskaként egy 18-19-20 évesekkel teli buliban táncolni, iszogatni és első alkalommal kipróbálni a füvet. Nem éreztem kellemetlenül magam, úgy éreztem hónapok óta először találom meg a helyemet és ez baromi jó érzéssel töltött el. Néha cápáztam az emberek italai között s így jutottam el a csodaszexi Cameron karjaiba, aki olyan lelkesen vezetett bele mindenbe, amibe csak szerettem. Fogta a kezemet mikor az első spanglimat szívtam el, adta a számba a finom cukorkákat majd bevezetett addigi életem legjobb élményébe: úgy estünk egymás ajkainak a fürdőszobában, mintha cukorból lennének és most rögtön elkéne tűntetni az egészet mielőtt megérkezne a rendőrség. Kezeim felsője alatt simogatták izmos testét, ő fenekemet markolta és egyre hevesebbé váltak csatáink, míg át nem tértünk más területekre. A kagyló szélébe kapaszkodva élveztem teli a száját majd ugyanennek a hideg fürdőszobai tárgynak dőlve vesztettem el férfi szüzességemet. Egy hozzám képest tíz évvel idősebb pasival.
River, a 18-19-20 éves iskolakerülő majd világjáró
Ez már jobban tetszik, meg ez kifejezi lelkem belső viaskodását, miszerint az iskola nem ad megfelelő táptalajt és elegendő vetőmagot ahhoz, hogy kiteljesedjünk és a társadalom számára értékes emberekké váljunk. Nos, én nem váltam azzá, mint az láthatóvá vált mostanra és egyre csak tisztul az életem végéig. De a lényeg abban áll, hogy 18 évesen arra a döntésre jutottam, hogy én nem vagyok hajlandó a gimnázium elvégzése után beülni egy hatalmas egyetemi előadóba és még több kötelezettséget, elvárást a nyakamba venni, így megbeszéltem anyámmal majd a tényeket közöltem apámmal és arra jutottunk, hogy halaszthatok két évet, ami alatt pénzelik a kiruccanásaimat de 20 évesen vissza kell térnem és el kell végeznem egy szakot, akármelyiket csak legyen valami papírom, amivel betudnak majd ültetni a családi biznisz kellős közepébe. Elfogadtam az alkut.