Deborah Euddes

- Euddes! - ordít utánam nagyapám, amire elnyomom a cigit, hogy menjek is segíteni neki. Tudja, hogy két nap múlva indulok vissza Afganisztánba, ilyenkor előtte meditatívabb vagyok. Ha a nagyapád és az apád az SAS-nél szolgált, anyád pedig hírszerző és pszichiáter, akkor minimum, hogy még egyetemista éveid alatt is keményen edzve vagy, megszerzed a pilótajogsit is, aztán pedig fogod magad szépen egy történelem szakos diplomával és beállsz a Royal Artilleryhez, aztán néznek rád, hogy mi az Isten haragja került ide. Próbákon többször teljesítettem az SAS kiképzési procedúrát, megdöntöttem Maxwell rekordjait. Maxwell meg engem döntött meg amikor csak alkalmunk akadt...
- Már megint úgy nézel, mi van, varázsfasza van Gregnek, hogy odavágyakozol megint? - felszalad a szemöldököm.
- Na és ha igen? Úgysem tudod a szűzhártyám visszacsinálni. - inkább csak röhögök, de besegítek neki a szerelésben.

Nettó 50 fok van a járműben. Még jó, hogy nem az első derbim.
- Mi a f...? - mire befejezhetném, addigra egy rakéta csapódik az előttünk haladó járműbe, mi pedig fejre állunk a páncélossal, a bal lábam érzem, hogy tört, de valahogy sikerül kirángatni mindenkit a járműből, utána már csak a katonaösztöneim mentek. A konvoj többi tagját menteni egy rakétaesőben. A fele túlélte az osztagnak.

Magamhoz térek és körülnézek. Egy kórterem, ismerős ráadásul, Londonban vagyok. Egy morranással konstatálom, jobban fáj mint szeretném. Benyit a nővér és megkérdezi, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót, amit nyélből vissza is utasítok. Életem egyetlen szerelme gyógyszerfüggő lett emiatt, ebből én nem kérek, köszönöm. Ekkor nyit be hozzám Lady Maxwell. Gondolhattam volna, hogy az MI6 keze van abban, hogy nem egy afgán kórházban vagyok.
Leszereltek, kaptam a királynőtől Order of Merit-et a tetteimért, hiába próbáltam mondani, hogy csak a dolgom végeztem.

Még lábrögzítőben tértem a kocsmába, frissen leszerelve, már gyógyulófélben mikor az éppen az alkoholizmus legmélyebb bugyraiban toprongyoló Greggel találkoztam. A férfi, akit kislány korom óta szeretek, aki az ártatlanságom vette a 18. születésnapomon, utána pedig sikerült összeakadnunk minden létező alkalommal és még azt is megígérte, hogy egy nap feleségül vesz. Azon az estén lett biztos, hogy nem viccelt, hogy velem akar lenni.

- Chun Hei! - integetek messziről már a jogászhallhatónak, aki meg sikeresen összegabalyodott a maga példaképével, Greg testvérével, akit örökbefogadtak Maxwellék, de nem vették fel a nevet, Kimek maradtak. - Jó ég, mennyi beadandót írat veletek Eugene? - röhögök, ahogy meglátom a táskáját, majd inkább fogom, mondtam előre, hogy elrabolom egy csajos délutánra. Ha már egy egyetemen vagyunk, akkor élvezzük ki. A hercegnő meg nem veszi fel a telefonját. Tipikus. Vagy a férjén lóg vagy a zongorán.