Haley Rodriguez

Soha, semmit sem viseltem el nehezebben, mint azt, ha valakit lenéztek valami miatt. Legyen szó a származásáról, arról, hogy van-e pénze vagy nincs, netán a szexuális beállítottsága okán. Talán az öcsém kapcsán, talán nem, de mindig zavart, ha valakit kirekesztettek a többiek. Sőt, tovább megyek: középiskolában még velem is megesett, hogy kiközösítettek, vagy pletykáltak rólam. Néha bántottak is a felsőbb évesek, de persze, ez mondhatni, teljesen általános mindenhol. A tanárok a legkevésbé sem törődnek vele, az illetők maximum kapnak egy felfüggesztést vagy büntetést, de keményebb eszközökhöz nem igazán folyamodnak soha. Pedig úgy érzem, nagyon is kellene.
A szekrényem előtt álltam, épp a következő órára szedtem össze a cuccaim, jegyzeteim és persze a fényképezőgépem, mikor a folyosó végén meghallottam ismét a srácokat veszekedni. Helyesbítve néhány srác közrefogta az egyiket és őt szekálták. Piszkálták. Egyelőre csak szavakkal, de megtették. A szekrényajtóm mögül leskelődtem el feléjük.
Hallottam, hogy számtalan megjegyzést tesznek Darrennek a szexuális beállítottságára. Mindenki azt pletykálta róla, hogy meleg – de őszintén szólva sosem tudtam az igazat. Nem is érdekelt. Az zavart, hogy ha igaz volt, ha nem bántották érte. Mély levegőt vettem és becsaptam a szekrényajtót; elég közel voltak hozzám, így meghallották és elnéztek felém, de ez csupán két pillanatig tartott. Tovább piszkálták Darrent, az egyikük még meg is ütötte végül.
Épp odaléptem volna, mikor Riley mellém ért és megragadta a karomat.
- Csajszi, még van időnk óra előtt meginni egy kávét, gyere – Meglepve pislogtam rá. Szerettem Rileyt, a legjobb barátnőm volt, néha mégis úgy éreztem, időzíteni azt nem tud. Rámosolyogtam.
- Jó-jó, jövök már – Még elfordítottam a kulcsot a szekrényem zárjában, majd zsebre vágtam azt és elindultam a barátnőmmel. Riley csacsogott valamit a következő órájáról, meg arról, mennyi mindent tanult legutóbb, de én nem sokat fogtam fel belőle. Az járt a fejemben, hogy segítek Darrennek. Hiszen tudtam, hogy mennyire rossz lehet így iskolába járni: nap, mint nap savazták őt.

Szerencsére egy évfolyamra, sőt, egy osztályba jártunk, így nem volt nehéz dolgom. Óra után egyből utána siettem a folyosón és mindenki szeme láttára megragadtam a kezét és az egyik szekrénynek döntöttem. Egészen közel hajoltam hozzá, ajkaink is szinte összeértek.
- Darren, van egy ötletem és ne ellenkezz, ha azt akarod, hogy leszálljanak rólad – Suttogtam. Láttam az értetlenséget a tekintetében, ahogyan a szemem sarkából az is feltűnt, hogy az előző szünetbeni srácok árgus szemekkel figyelnek minket. Talán emiatt, talán nem, de Darren aprót bólintott, jelezve, hogy belemegy a tervembe, bármi is legyen az.
- Oké, bár jó lenne, ha beava- - Megcsókoltam, mielőtt folytathatta volna a faggatásom. Nem éreztem iránta semmit és úgy sejtettem, ő sem, hiszen sosem adta ennek jelét; de abban biztos voltam, hogy ezúttal majd leszállnak róla.

Nap végén jót nevettünk az egészen, főleg a srácok arcán, akik nem tudták hova tenni ezt az egészet. Én és Darren, mi? Vajon mióta?
Álkapcsolat. Talán mindkettőnk helyzetén javít;  az övén azért, mert így nem piszkálják többé, az enyémen pedig azért, mert a barátnőim állandóan azzal piszkáltak, mikor találok végre valakit. Win-win helyzet, ugye, Darren?