Vas. Jún. 28, 2020 11:10 pm | Golden Canyon University
|
Adrian St. Pierre Oktatók Jon Hamm |
Teljes név: Adrian Patrick St. Pierre Becenév: Ade Születési hely, idő: Sidney AU 1978 05. 14 Családi állapot: Frissen vált Beállítottság: túl öreg vagyok én már ehhez Foglalkozás: Egyetemi professzot Szak, évfolyam: Angol irodalom Önköltséges/ösztöndíjas: Engem fizetnek érte Hobbi: Olvasás, írás, komolyzene, ivás |
|
Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Sosem szerettem ezeket az elvont krdéseket. Nyilván nem akarnék fontos személyt magammal vinni hiszen miért akarnám hogy valaki ott szenvedjen velem. Na meg csak haza akarnék jutni egy lakatlan szigetről. Ezért biztosan valami hajót vagy túlélőfelszerelést vagy ilyet vinnék hogy haza tudjak jönni. Egyáltalán ki mondja azt a másiknak hogy msot elviszlk egy lakatlan szigetre, de előbb még megfoghatsz két tárgyat/személyt/állatot....? De ha mindenképp meg kell válaszolnom a kérdést, ezt az amúgy logikai bukfencekkel ellátott kérdést, valószínűleg egy jó könyvet és... egy számomra fontos személyt vinnék. Valakit... akivel jól érezném ott magam. Khm.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
A lányom. Egyértelműen. Meg kell válaszolnom egyáltalán a miért részét? Ő a legfontosabb dolog az életemben.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Mindettő fontos, az egyik nem működik a másik nélkül. Ha valaki tudós a szakterületén de ezt nem tudja senki ugyanúgy nem jut el sehová mint aki mindnekit ismer, de fogalma sincs mit csinál. A kettő összefügg és csak kevesen vannak olyan szerencsések hogy élhessenek is a lehetőséggel. Én szerencsés vagyok..
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Egy bizonyos csókot. Egy bizonyos érzést. Egy személyt akit nem értek mégis... mellette akarok lenni. Valaki olyan akivel tudom hogy nem lehetek együtt. De félek a párnám se tudna már rám nézni utána.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Túl sok kérdésem lenne. A karrierremmel és a lányommal kapcsolatban biztosan. A volt feleségemről már nem kérdeznék, elég hangsúlyossá tette hogy nem akar már engem. De egy valamit mindenképpen tudni akarnék... Mi fog... történni... köztünk? |
Történeted A kocsma zaja tompán jut csak el a fülemig, ahogy az is hogy csörög a telefonom. Érzem a rezgését a zsebemben, sőt még a kezemen is rezeg ez az akármilyen okos ketyere amit Rosietól kaptam. Ha odapillantok látom hogy pont ő hív. Látnám az édes kis arcát, a mosolyát. De én egyre csak a poharamat bámulom. A jégkockák lustán lebegnek a borostyánszín italban. AZ egész egy égető hörpintés lenne és máris úgy érezném hogy minden rendben van. Máris nem remegne a kezem, máris kiélesednének a gondolataim. Máris találnék magyarázot a ma délután történtekre. Lehunyom a szemem és megdörgölöm az orrnyergem fáradtan, égnek a szemeim és a torkom az előttem pihenő whisky után. A csuklómon abbamarad a rezgés, de nem tűnik fel. A lehunyt szemhéjam mögött azt látom amit eddig is. Az igéző kék szempárt, a selymes hófehér bőrt, a szőke tincseket és azokat a puha, telt ajkakat. Szinte érzem azt a pillanatnyi forróságot, azt a lágy, gyors érintést az ajkaimon. El se hiszem hogy megtörtént. Egyszerűen fel sem fogom. Résnyire nyitom a szemeim és csak figyelem a pohár üvegén lassan lecsúszó, egyre hízó vízcseppet. Lassan az ujjamhoz ér és elterül rajta. Pont azon a halvány, sima vonalon ahol a karikagyűrűm volt. Már több mint egy hónapja nincs rajtam, a nyoma mégis ott kísért. Még előttem van, ahogy pakolja a bőröndjeit. Hiába próbálom nyugtatni, hiába szólítom a nevén, egyre csak pakol. Egyre csak hajtogatja hogy elege van ebből a házasságból. Hogy nem boldog mellettem. Hiába könyörgöm neki hogy maradjon, ellök magától. Csak akkor hallatok el mikor kimondja azt amitől minden házas, a nejét szerető férfi retteg. Van valakim Adrian. Utána csendben vártam hogy összepakoljon. Rosie nem volt otthon. Bulizni ment a barátnőivel de... utána velem maradt. Nem az anyját választotta. Megint megcsörren a mobilom, a csuklómon rezegni kezd az óra. Legszívesebben letépném a csuklómról és hozzávágnám a legközelebbi falhoz. Az ujjaim lassan mintha ráfagytak volna a pohárra. Egy mozdulattal emelem fel és húzom le a tartalmát. A jéghideg italtól megfájdulnak a fogaim, de az érzést hamar felváltja a szesz forrósága a torkomban. A kocsma zajai fejbecsapnak és végre megérzem a zsebemben rezgő telefont. Önkéntelenül is az órámra pillantok és meglátom a lányom arcát. Azonnal felpattanok és felkapva a kabátom elindulok kifelé. Nem akarom hogy tudja hol voltam. Nem akarom hogy tudja mivé lett az apja. - Rosie, kicsikém, ne haragudj nem hallottam hogy hívtál... - veszem fel odakint a mobilt. Megállok egy pillanatra és csak hallgatom a hangját. Olyan nagy már... felnőtt lett. Pont ugyanannyi idős mint River. Basszameg. - Igen, igen most indulok haza. Nem, dehogyis minden rendben van. Biztos csak torzít a vonal, amiatt furcsa a hangom - nevetek idegesen. Hazudok. Nem tudok hazudni. - Vigyek valami vacsorát? Főztél? NAgyon jó kislány vagy. Rendben.... Rendben kicsim. Sietek haza. Én is szeretlek. Szia - leteszem és hosszan kifújom a lefegőt. Előhalászom a zsebemből a cigarrettát és rágyújtok. Hiába nem érzem már az ízét... az ajkaim még mindig égnek attól az egyetlen csóktól.
| |
|
|
|
Vas. Jún. 28, 2020 11:28 pm | Gratulálunk, elfogadva! Tiszteletem az ifjú pápának! Mítosznak gondoltam édesanyám rémmeséit arról, hogy milyen tökéletes és hozzáértő tanári gárdája van az egyetemnek, most mégis saját bőrömön tapasztalom meg az igazságot. Mr. St.Pierre el kell árulnom Önnek, hogy már a legelső pillanatban mély benyomást tett rám mikor bementem életem első és talán utolsó egyetemi irodalomórájára, ahol ott állt a fehér tábla előtt és nagyban mesélt valami Shake the pear művet amiből semmit nem fogtam fel. Túlságosan elvarázsolt a lénye, a kisugárzása, ahogyan megfogta a hallgatóságot és kilencven percig sikerült megtartania mindenki figyelmét is; az enyémet talán jobban, mint a többiekét. Szeretem hallgatni és nem érteni az óráján leadott dolgokat, ahogyan imádtam olvasni minden egyes szavát eme jelentkezési lapban és csak egyet sajnálok: nem említett meg elégszer benne. Ezért ezt minél hamarabb orvosolnunk kell így nem is szaporítanám tovább a szót, majd szaporodunk, mint a nyulak, és tovább engedném egy hatalmas engedélyezett tetoválással a fenekén. Foglalja le csodadaddy arcát és keresse meg a titokzatos idegent, akivel csókolózott. Riri xoxo
|
|
|