Too many riddles to crack
Too much load on your back
Too many unanswered questions
And so many smart opinions
Mindkét szülőm gyógyszerész, a nagyszüleim orvosok voltak. Magasan voltak a villámok a hegyen nekem. De a szüleim Szöulba költöztek miután a nagyszüleim meghaltak, továbbra is a Rochenak dolgozva. Lehettem talán 13 éves. Kiszakítottak a megszokott Schwiizerdütsch közegemből és vissza defaultoltam a szüleim által beszélt koreaira. A busanira. Folyamatosan kinevettek. A szemüveges okostojás, aki olyan gyorsan beszél, mintha rappelne és nem jut eszébe valami koreaiul, akkor mondja tovább németül, olykor latinul. Ekkor szállt rám nagyon egy fiú, folyamatosan pesztrálva engem, elállva az utam a folyosón vagy elrejtette a dolgaimat. Amit nem szerettem. Én a rendet szeretem és a rendes viselkedést. De úgy tűnik máris túl sokat kértem az élettől.
If only I could turn it around
Whatever is keeping me down
It's never too late to change my ways
Make all the pieces fall into place
Where do I
Where do I go
Where do I go
A szabadidőm bent töltöttem a szüleimmel a laborban, máshol nem is nagyon tudtam velük találkozni sem. Ha hazamentem, mindig magamnak melegítettem vagy főztem valamit, ők nagyon későn értek haza és nagyon korán el is indultak reggel. Volt, hogy hétvégén is. Őszintén reméltem, hogy ez középiskolás koromban jobb lesz, de nem. Második tévedés. Ott volt az évnyitón az ominózus fiú is, aki immár egészen másképp nézett rám. Volt valami szikra. Vagy így utólag a hülye szórakozási vágya. Én ostoba csitri pedig belezúgtam, menthetetlenül. Nem tudtam és akkor nem is akartam a karmai közül szabadulni sem. Talán az ingerszegény otthon mellett Young-Min lett a legfontosabb dolog nekem a tanulással együtt. Őt sem most vették le a falvédőről, legalább annyira intelligens, mint amekkora paraszt néha.
Let me sleep on it
Let me sleep on it
Only for tonight
To clear my mind
When I wake up I'll have an answer
Just give me time
And I will find
A way
Mi a frásznak strapálom magam? Az ágyban kuporgok épp, megint lelépett az éjszaka után. 15 év után még mindig ennyit jelentek csak neki. Talán nem is gondolja kapcsolatnak ami köztünk van, talán nem is szeret, hanem még mindig szórakozik velem. Összeszedem mérgemben az összes elhagyott holmiját egy dobozba, majd lerakom az egyetemi laborban egy cetlivel az asztalára.
„Kellemes életet. Többet ne keress. Y.” Utána mentem csak felmondani és még aznap benyújtani a Rochenak a jelentkezésem. Másnap reggel dobtam ki először a taccsot. Kurva életbe. Kurva életbe. Vettem egy marék tesztet és bambán néztem a két csíkok kis hadosztályát előttem. Teherbe ejtett. De megacéloztam magam. Már telefont, számot, mindent is váltottam, a lakásban pedig van babaszobának hely. De utána csörög a telefonom, a szüleimnek megadtam a számot. Apámnál Parkinson-kórt diagnosztizáltak. Maradj erős, Yeona.
Élj jól. Találd meg az egyensúlyod.
All this heavy load on my back
Old habits from the past
Everything I needed so bad before
Is it of use to me anymore
Can I let it all
Let it all go?
Just let it all go
Kislányom lesz. A hasam simogatom, úgy hallgatom az egyetemen hallgató két zongorista koncertjét a parton sétálva. Nem szoktam klasszikus zenét hallgatni, az a gyökér Young-Min vagy a teljesen normális nővére esetleg, de mindenféle zenét be akarok mutatni a picúrnak. A Within Temptation és Eivor egyelőre biztosan tetszenek neki, de nem veti meg a RAISE A SUILEN-t sem, ami pedig inkább az én stílusom. Könyörgöm kislányom, ha valamit örökölsz apádtól, ne a modorát és a taplóságát.
Kezdőlap 
