| Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (111 fő) Szer. Szept. 25, 2024 5:08 am-kor volt itt. |
|
| | |
---|
Szer. Júl. 08, 2020 12:02 am | Golden Canyon University Dominic Taylor Bern Cameron Monaghan Teljes név: Dominic Ellis Taylor Becenév: Túl sok is Születési hely, idő: 1997.10.14. Sydney Családi állapot: "Bonyolult" Beállítottság: Kényszer alatt "mindenre nyitott" Foglalkozás: Egyetemista és főállású bolond Szak, évfolyam: Rajz/Animátor Önköltséges/ösztöndíjas: Önköltséges Hobbi: Kinek mi, ugye... Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Jelenleg? Senkit és semmit. Örök magányra kárhoztatnám magam és nagyon, de nagyon élvezném. /Dominic/ A hjuncut kjis "BradPittem" /Natasha orosz akcentussal/
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Hm. Azt hiszem bárkiért. S hogy miért? Hogy utána a kútba fojthassam magam, magunk, de legfőképpen őket. /Dominic/ Nem tudok úszni. /Tommy/
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Nem tudom. Talán egyik sem. Talán, mint anno, most is legfőképpen a pénz beszél. Vagy nem?/Ynes/ Kiemelkedő munkavégzés? Pff, még mit nem! Minél jobb a kapcsolatod, annál gyorsabban törsz előre. /Eric/
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
A nyálam. Viccelek. Előttük nincsenek titkaim./Larkin/
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Hogy tényleg őrültek vagyunk-e vagy csak mások látnak annak?/Dominic/ Hát talán, hogy melyik ostoba felejtette a fekete pulóverünk zsebében a papír zsebkendőt. Mert megtalálni megtaláltam. Mosás után. Úgy nagyjából minden fekete ruhán./Cyrus/ Történeted Tommy és Osiris a mólón...Az óceán sós hullámai vadul nyaldosták a móló öreg, fa lábait, melyek évek óta hűen tartották a régóta árván maradt kis kikötőt. A nap lassan nyugovóra tért, a szél erősebben fújt már, hűvösebb is volt tán, de a szőke kisfiú és a borzas maine coon hajthatatlan csak a zabolátlan tengert figyelték, melynek hullámai nem sodortak partra egy hajót sem a két móló végében üldögélő nagy csalódottságára. - Megígérte. Megígérte, hogy sötétedés előtt visszatér. - duzzogta a kicsi méltatlankodva, s ismételten megbizonyosodva róla, hogy a felnőttek mindig hazudnak. Ha nem, nos még akkor is. - Így most megint aludhatok egyet, várhatok holnapig. Pedig ma szombat van, minden gyerek a játszótéren bolondozik. - biggyesztette le ajkait, mert noha csak egy fél napja várt eme pillanatra, gyerekként évszázadoknak tűnnek eme percek, főleg a csalódása végett, amiért ő tartotta magát a szavához, de a másik nem. Ismételten nem. Osiris, a házi cicák legnagyobbika sokatmondóan nyávogott egyet mélyről jövően, mintegy rossz vigasztalásul a fiúnak szánva, hogy a világ ugyan kerek, de cseppet sem igazságos. [...] Így tudnám leírni azt a helyet, ahol mi létezünk, és amit a külső szem őrültségnek nevez. Egy sziget, melynek egyik oldalán ott pihen az öreg világítótorony benne a lakóival. Azt hiszem azért forog fáradhatatlanul, fényével bevilágítva a tengert, hogy minden vízen lötykölődő, elhagyott élet idetaláljon. Nem tudom miért jó ez. De abban sem vagyok biztos, hogy rossz volna. Csupán egy hajó közlekedik általunk, de olyan aprócska, hogy mindig csak egy valaki fér el benne. Aki pedig beül és nekivág az útnak, eléri a célját, "felszínre jut". Míg oda van, a többiek a szigeten várják, egyre többen. Olykor, ha a móló szélére ülve figyelünk, de úgy igazán nagyon, egyszeriben kiszűrődik a tenger hangos morajlásából a távozó vagy épp közeledő hangja, mit biztosan a szél fúj felénk. Első hallásra talán irigylésre méltó ez a béke, ez a nyugalom szigete, de gondolj csak bele, távol a külvilágtól, örökké olyanokkal élni, akik közt akad életre sem méltó egyed, tudatában annak, hogy a szigetet sosem hagyhatod el hosszú időre, borzalmas. / Dominic/ |
| Egyetemi szak : Rajz/Animátor
|
Szomb. Júl. 11, 2020 12:58 pm | Gratulálunk, elfogadva! Dominic! Ki kell először is emelnem, hogy nagyon gyönyörűen írtad meg az et-t, imádtam olvasni. Borzasztó életed lehet, ez olyasmi, amit az emberiség hatalmas része elképzelni sem tud, nem hogy azonosulni veled és együtt érezni. Sajnálni sajnálhatunk, de ez elég gyenge vigasz, mert igazán soha nem fogjuk tudni, milyen érzés Dominicnak lenni. Dominicnak, mert úgy gondolom, a többiek életét annyira nem teszi tönkre ez az egész, mint azét, aki megszületett és teljes életre készült, arra vágyott, mégsem élheti, mert a tervei közepébe becsapott a disszociatív személyiségzavar nevezetű villám. Alig várom, hogy lássam a karaktert a játéktéren kibontakozni, biztosan figyelemmel fogom követni a kezeléseit és a mindennapi életét, ami ezerszer izgalmasabb és fárasztóbb, mint egy problémamentes emberé. Remélem, fény derül a kiváltó okra és sikerül a normálisabb mederbe terelni az életedet, hogy egy picit megpihenhess és ne kelljen mindig igazságosztó Pókemberként megmentened a világot. Foglald le az arcod (legalább abból csak egy van) és már mehettek is érvényesülni szépen libasorban! Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
| |
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |