| Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (128 fő) Szomb. Nov. 23, 2024 10:58 pm-kor volt itt. |
|
| | |
---|
Szomb. Júl. 11, 2020 8:28 pm | Golden Canyon University Vera Danville civil Chloe Bennet Teljes név: Veronica Louise Danville Becenév: Vera, Vee Születési hely, idő: Sydney, 1988. október 30. Családi állapot: egyedülálló Beállítottság: heteroszexuális Foglalkozás: recepciós Szak, évfolyam: - Önköltséges/ösztöndíjas: - Hobbi: bringázás, hegymászás, fotózás Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Ha lenne háziállatom, akkor ő lenne az egyik. A másikat nem tudom, nem tudnék hirtelen választani semmi és senki között.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Egyetlen egyszer tettem ilyet valakiért... Azóta sem. Az ex-vőlegényem miatt majdnem elveszítettem a munkám is, így nagyon-nagyon bíznom kellene valakiben, hogy netán valakiért nem csak kútba ugorjak, hanem tűzbe is berohanjak. Egyelőre kilátásban sincs ilyesvalaki.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Ha normálisan dolgozol, megbízhatósággal és lojalitással állsz munkáltatód felé, valamint teszel azért, hogy becsületet és tiszteletet kapj ezekért, akkor léphetsz feljebb. Persze, ezek csak akkor elegek, ha a főnököd nem tartozik azok közé, akiknek ezek mit sem jelentenek, mert nagyon is vannak olyan helyek, ahol sok minden számít, de az nem, hogy érts ahhoz, amihez kell. Nem mindenki emberséges, sokaknak a nyereség és a dekoráció a fő, amit egyébként egy erősebb szélvihar ledöntene. Nekem ez a véleményem.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
A smink, amelyet néha elfelejtek magamról lemosni, szépen látszódik a nyoma. Hah.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Én a mának és a holnapnak élek. Nem szeretném megtudni, hogy esetleg tíz hónap múlva elüt egy kocsi, vagy harminc év múlva meghalok tüdőrákban. Persze, néhány dolog érdekelne, de nem szeretnék kíváncsiskodni, mit is hoz a jövő egyszer valamikor. Történeted Nézegetem a telefonomon a fényképeket, amelyeket legutóbb készítettem lent a tengerparton meg belváros sétálóutcáján. Nem vagyok képzett fotós, csak hobbiból csinálom. A fényképeim fekete-fehérek. Néha színesek csak. Kiélhetem magam kreativitását, egy kis kikapcsolódás ez. Egyszerűen varázslatosak számomra a sötét színek. Sérült lelkű lennék emiatt? Egy kicsit az, hiszen az a pillanat, amikor a baleset megtörtént, legbelül eljutott az agyamig, hogy elkezdődött az omlás az életemben. Trauma volt ez nekem, három hétig feküdtem egyedül és magányosan a kórházi termemben. A balesetet megelőző percekre színtisztán emlékszem, azutáni órák hiányosak számomra. Nem adtam fel, mint mások. Éltem. Élek. Lélegzem. Ez számít. - Ha megérkezne Mr. Stapleton, kérlek, húzd el az időt picit, tudod... mikor engem is feltartasz valamivel - ujjai ropogtatása után rám mutat a főnököm, akin látom, hosszú éjszakán túl, elég a szemébe néznem, hogy rájöjjek. - Jól vagy? Nem vagyok csodamenő, röntgensugárzással beléd látó, de sok volt este az alkohol? - óriási lendülettel álltam fel a székemből, mert már kezdtem elzsibbadni, ezért szinte a főnökömhöz közel érkeztem meg a lendülés után. - Bocsánat - súroltam a mellkasát a kezemmel, amiért elnézését kértem azonnali hatállyal. - Tudom, hogy csak meg akartad fogni a kigyúrt testemet - nézett rám, biztosan furán jött ki az egész, de azért elmosolyogta magát. - Jársz még gyógytornára? Még bicegsz - kérdezett rá hogylétemre, ami tőle hatalmas kedvesség. - Már remélem, hogy hamarosan újra futhatok, hegyet mászhatok... Viszek mindjárt egy kávét neked, addig menj az irodádba - küldtem őt befelé, majd pedig lassan odamentem a kávéfőzőhöz. Ezután lelécelt, én pedig a kávéval foglalatoskodtam. Olyan bénának érzem magam, pedig örülhetek, hogy megúsztam azt a autóbalesetet ennyivel, amit ex-vőlegényemet okozott. A kávéval indulok be a főnökhöz, akinek igazából van saját asszisztensnőcskéje, de őrá nem meri bízni a kávét sosem, mert pocsékul csinálja, pedig nem nagy dolog egy kávéfőzés. - Itt a kávéd, vissza is megyek - biztosan akad munkája addig is, míg nem érkezik meg az első üzlettársa a mai napon. Én pedig kifelé menet becsukom az ajtót magam mögött, majd pedig ellassúzok a folyosóról nyíló teraszra, hogy egy kis friss levegőt szívjak, meg innen is rálátok a recepciós pultra, ha érkezne valaki. Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire idióta voltam, hogy még majdnem hazudtam az exem miatt a baleset nyomozását vezető rendőrtisztnek... Elég volt a szemébe néznem a férfinak, és már tudtam, hogy nem szabad. Nem védhetem meg azt, aki képes volt elsodorni két gyalogost, majd pedig egy fának csapódni, mert ki akarta próbálni az új kocsiját. A telefonomba beleírtam a nyomozó úr telefonszámát, mondta, hogy bármikor hívhatom őt, ha szükségem lenne egy beszélgetésre. Talán még hasznát veszem. Talán nem fog őrültnek gondolni, ha esetleg egy bárba vagy a tengerpartra hívom el őt. Azt sem tudom, hogy nős, vagy van -e valakije. Áh, nem. Nem szabad... Úgy érzem, ezzel ártanék még jobban magamnak. A traumát kellene előbb kihevernem. A pult felé lesek, mikor meglátom Mr. Stapleton-t. Próbálok hamar odalibegni, és mutogatni a kávéfőző felé, hogy arra menjünk, válasszon valami finomat, merthogy megígértem, nem engedem be rögtön. Ez kicsit elrugaszkodásra int engem. Rendkívüli figyelemmel kísérem végig, ahogy a fejét vakarássza a férfi, és ettől legszívesebben elnevetném magam, de nem merem, és inkább miután a három percnyi gondolkodás után végre rámutatott, melyik kávét csináljam, én el is készítem, és leültetem a kényelmes kanapéra. - Pár perc és bemehet, Mr. Stapleton! És itt a latte macchiato - nyomom a kezébe, aztán eldönti, hogy leteszi -e a mellette lévő asztalra vagy sem, én pedig visszavonulok a megszokott kis félkör alakú pulthoz, ahonnan lesem a férfit, és várom a főnök jelzését.
|
|
|
Vas. Júl. 12, 2020 12:07 pm | Gratulálunk, elfogadva! Vee! Elég komoly balesetet éltél át, nem tudom, a sérüléseid megrázóbbak, vagy az, hogy bent ültél a kocsiban, ami elütött két embert. Örömmel hallom, hogy a felépülésed megkezdődött és remélem, hamar sikerül összeszedned magad, de az biztos, hogy kemény munka lesz újból abba a fizikai állapotba kerülnöd, mint a sérüléseid előtt. A szerelem, ahogyan mondani szoktam öl, butít és nyomorba dönt, mégis rengeteg baromságot teszünk meg érte, hidd el, én már csak tudom; senki nem hibáztathatott volna akkor sem, ha bevéded az exed, de dicséretes, hogy nem tetted. Egyértelműen nem ő volt a nagy Ő, és a mellékágakért felesleges ilyen hülyeségeket tenni. Mi van a nyomozóval viszont, megmozgatott benned valamit? Én azt mondom, a legjobb időpont mindenre a „most”, ne húzd-halogasd, hiszen lehet, hogy fél év múlva már rajtad megy át egy felelőtlen sofőr; hívd el a tengerpartra, mi a legrosszabb, ami történhet? Jó játékot kívánok, foglalózd be a kis dolgaidat, aztán lőheted tovább a fekete-fehér képeidet! Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
| |
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |