Vas. Jún. 28, 2020 11:53 pm | Golden Canyon University
|
Spencer Gilbert Gillis Személyzet Neil Newbon |
Teljes név: Spencer Gillis Becenév: Spenc, Kockakirály Születési hely, idő: Sydney, 1979 április 30 Családi állapot: Kapcsolatban Beállítottság: heteroszexuális Foglalkozás: rendszergazda Szak, évfolyam: mechatronikai mérnök, végzett Önköltséges/ösztöndíjas: már egyik se Hobbi: Gamelés, bütykölgetés |
|
Q&A 1.1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
A gépem, de csak ha net is van, meg az asszony, egyedül unalmas. 2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Yun, a párom. Bárki más meg is fulladhat felőlem.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
A kiemelkedő munkavégzés, az emberek csak a szükséges rossz.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Több kiscicás gif van a telefonomon, mint fotó a barátnőmről.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Sikerül-e valaha megépítenem a robotot, aminek csak a megtervezéséig jutottam. |
Történeted Tősgyökeres ausztrálként Sydneyben születtem, valamikor a történelem előtti időkben. Nyugodtnak mondható gyerekkorom volt, már amennyire nyugodtak lehet egy vézna, szemüveges, magába fordult kertvárosi kissrác mindennapjai. Folyamatos céltáblája voltam a nagyobb gyerekeknek, azoknak, akik fociztak, hokiztak, vagy karatézni jártak, és nagyobbak, és erősebbek voltak nálam. Sosem értettem ezt a gondolatmenetet. Rá kell szállni a legkisebbre, a leggyengébbre, a cingár, szemüveges, fogszabályzós kisfiúra, aki imádja a tudományos-fantasztikus könyveket, a képregényeket, a robotokat, és a számítógépeket. Semmi értelme nincs, de hát ez volt a kölyökkorom. Anyám nővér volt a közeli kórházban, sosem volt a közelben, hogy megvigasztaljon, vagy legalább a sebeimet ellássa. Apám, aki katona volt, csak olyanokat mondott, hogy "Miért nem ütsz vissza fiam, buzi vagy?!", és társai. Senki sem segített, csak azok a dolgok, amik miatt rendszeresen elvertek a "menők". Az egyetemig nem is nagyon változott a helyzet. New Yorkba mentem egyetemre. Minél messzebb Sydneytől, és az apámtól. Épp végzős gimnazista voltam, amikor megtörtént az a végzetes baleset, ami megváltoztatta az életünket, apámat pedig, aki amúgy sem volt egyszerű személyiség, az alkoholizmus útjára taszította. Anyám, egy fárasztó műszak után sétált haza, amikor egy részeg autós elgázolta, miközben ment át egy zebrán. A helyszínen meghalt, nem tudtak rajta segíteni. Apa szerint nem is akartak. Azt hajtogatta, hogy csak járulékos veszteségnek tekintették, hogy minden nap történik ilyen, és senkit nem érdekel, hogy gyerekek, házastársak maradnak hátra. Szerencsére egyke vagyok, így könnyen meg tudtam szökni apám kontrollálatlan gyásza elől. Az egyetemen töltött időszak volt életem legjobbja. Olyan emberek, közé kerültem, akiket hasonló dolgok érdekeltek, mint engem, akikkel tudtam beszélgetni, bulizni, és akik közül 20 éves koromban végre valahára barátnőm is lett. Tehetségesnek bizonyultam abban, amit csináltam, a szerkentyűimmel sorra nyertem a díjakat, és végre sikeresnek éreztem magam. Mikor haza mentem, apám közölte, hogy cserben hagytam, és elárultam, így ő nem akar többet látni, takarodjak ki a házából, és soha többé ne keressem. Hirtelen maradtam magamra, és kellett a saját lábamra állni, bár szerencsésen választottam szakmát, így gyorsan találtam munkahelyet, amivel képes voltam eltartani magam. Felnőtt életem nagy részét egymagamban töltöttem, barátaim mindig voltak, csajaim is, de valahogy a nagyon komoly kapcsolatok távol álltak tőlem. Nem gondoltam volna, hogy a világ másik felén él a lelki társam, akivel a szerencse, és az internet hozott össze. Rengeteget játszottam, és játszom a mai napig is. Yunnal akkor találkoztunk, amikor még a WoW volt a menő. Rengeteget beszélgettünk, a játékban is ütőképes duót alkottunk, de sosem jutott eszünkbe megkérdezni egymást, hogy hol is lakunk. Egyszer, mikor már eléggé össze szedtem a bátorságomat, és megkérdezzem, hogy megiszunk-e valamit együtt. Ekkor jött a leforrázó válasz....Szöulban lakom. Szó szerint a világ másik felén. Elkezdtem mint az őrült kapkodni, hogy akkor mégis mi a fene legyen. A csapattársak közül volt még néhány koreiai, szerencsére az egyik lány tudta is, hogy hol lakik Yun. Jött a következő lépés: repülőjegy, szabadság. Akkor még csak néhány éve dolgoztam a Golden Canyon egyetemen, úgyhogy a főnök nem volt boldog, mikor közöltem, hogy kb 2 hónap szabit kérek. Kénytelen voltam betegséget kamuzni, de leszögeztem, hogy nyugi, nálam lesz a gépem, a munkámra ezek után is számíthatnak. Aztán felpattantam a repülőre, és már mentem is Szöülba. Egy hatalmas plüssmacival jelentem meg az ajtajában, hogy cső, jöttem, most aztán már randizzunk! Életem legjobb döntése volt, hiszen azóta is együtt vagyunk, sőt hajnaldó volt hozzám költözni Ausztráliába. Most nyugis, és mondhatni eseménytelen az életem, bár a melóban is akadnak néha nehézségek, és nincs tökéletes párkapcsolat, így Yunnal sem szökkenőmentes minden. Nem panaszképpen mondom ám. Az élet szép.
| |
|
|
|
Csüt. Júl. 02, 2020 3:59 pm | Gratulálunk, elfogadva! Kedves Spencer! Olyan stílusban írsz, ami nagyon olvastatja magát. Seperc alatt végeztem a történeteddel, pedig még olvastam volna tovább, hogy mi történik éppen az életedben. Kíváncsivá tettél, hogy miért nem zökkenőmentes minden Yunnal, de azt hiszem majd a játéktéren több mindent megtudok rólatok. Biztosra veszem, hogy te egy olyan rendszergazda vagy, aki a hallgatókkal is könnyedén megtalálja a közös hangot és nem kell tartaniuk tőled. Sajnálom, hogy édesanyádat ilyen hamar tragédia érte, ami véget vetett az életének. Nehéz lehet ilyen fiatalon elveszíteni őt és az sem lehetett túlzottan könnyű, hogy apukád ennyire kontrollálatlan gyászt tanúsított. Megértem, hogy miért menekültél el Sydneyből egyenesen New Yorkba. Én is hasonlóképpen cselekedtem volna, de úgy tűnik a te szíved valamilyen oknál fogva visszahúzott az ausztrál városba és most újra köreinkben köszönhetünk. Ráadásul az egyik legjobb helyen kaptál munkát és boldogíthatod jelenléteddel az életünket. Bárki nevében mondhatom, hogy nagyon örülünk egy ilyen rendszergazdának, mint amilyen te is vagy! Nem is húznám tovább a szót, indulás foglalózni, majd játszani! Bowie xoxo
|
| Egyetemi szak : ❀ pszichológia
|