A parkban a padon ülök és magam elé bámulok, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. Ez azonban nehezen megy, hiszen drágalátos barátnőmnek szokásához híven be sem áll a szája. Mikor akkor két éve elkezdtem vele járni még nem tudtam mennyi baj lesz vele. Igazából másfél évig nem is volt. Tökéletesen elvoltunk, nem mászott a nyakamra, nem pofázott sokat és nem idegesített ez a folytonos birtoklási mániája. Ennyi idő elteltével mutatta csak ki a foga fehérjét, így nekem is gyorsan leesett, hogy csak egy idióta liba, aki azt hiszi, hogy mindig igaza van és mindent jól csinál és rendben is van minden azzal, amit tesz.
Most jön akkor a kérdés: Miért nem hagyod el? A válaszom pedig az, hogy nem merem. Hosszú ideje vagyok már vele és nincs másik lány a láthatáron, akivel összejöhetnék, ha vele szakítok, márpedig egy férfi életébe kell egy nő is. Már nem tudom mióta élek párkapcsolatokban és sose okozott különösebb nehézséget a szakítás, amíg tudtam, hogy van valaki más is, akit éppen meghódíthatok, de most... el vagyok veszve. Szeretek biztonságosan játszani.
Szóval ezek után azt hiszem érthető, hogy miért mondom, ez egy bonyolult kapcsolat, mert már messze nem vagyok szerelmes a lányba, de mégis vele vagyok. Azonban a külvilág felé ez semmisnek tűnik, mindneki más szemében mi egy tökéletes pár vagyunk, akik imádják egymást.

Ellenben most, hogy kettesben vagyunk és senki sem lát minket nyíltan rászólhatok, hogy maradjon már csendben legalább két percre, amíg gondolkodni akarok. Elő is veszem azt a levelet, amelyiket ma nyomtak a kezembe. Csak éppen, hogy átfutottam, de már abból is leesett, hogy egy szerelmi vallomásról van szó.
Azonban mikor ténylegesen végig is olvastam és kiszedtem azokat az apró információkat, amik elárultak ki is írhatta, egyből tudtam, hogy kiről van szó. Yvonne... Mikor a végére értem a levélnek elmosolyodtam. Szóval ennyire kedvelt volna? Úgy fest tényleg szeretett, ami melegséggel töltötte el most a szívemet, de a vége nagyon nem tetszett ennek az egésznek... "Pontot tenni a kérdőjelek helyére, és lezárni." És ha én nem akarom? Ha én épp csak most akarnám vele elkezdeni? Ez egy tökéletes lehetőség lenne megszabadulni a mostani barátnőmtől, de... ha ő nem akarja, akkor nincs erre esély, ami bánt, hiszen alighogy felcsillant egy lehetőség a szemem előtt, máris elveszett.
Talán még az a csaj, aki ma belém jött, majd a barátnőm lerázta még szóba jöhetne. Ő is egészen aranyosnak nézett ki, meg olyan ismerősnek és egy pillanatra olyan volt, mintha ő is tudná ki vagyok, mert eléggé meghökkent. Vagy csak szimplán megijedt volna? Lehetséges, hogy csak látott már a suliban és tetszenék neki?
Ahogyan ezeken a lehetőségeken gondolkodom, hirtelen azonban bevillan...
-Dehát a kettő pont ugyanaz!