 Csüt. Júl. 30, 2020 1:42 pm | Golden Canyon University Marina O'Donnel New Orleans Holland Marie Roden Teljes név: Marina O'Donnel Becenév: Rina, Marina Születési hely, idő: 2001. július 2.Írország, Dublin. Családi állapot: Ez elég bonyolult Beállítottság: Heteroszexuális Foglalkozás: diák Szak, évfolyam: Elsőéves; szociális munka Önköltséges/ösztöndíjas: Ösztöndíjas Hobbi: Vásárlás, főzés.  Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
1. A vörös ajakfényem. Anélkül nem teszem ki a lábam a házból.
2. Valami kaja! Nem vagyok hülye, és biztos nem fogok mókusokra vadászni, vagy mit tudom én. Amúgy is, azt mondják hogy a Twinkie az örökké valóságig eláll.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Az öcsém, Harvey. Nos, azért mert az öcsém. És a család mindenek előtt áll.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Mindkettő. Ez egyértelmű. Nyilván keményen kell dolgozni, és tanulni ahhoz, hogy valamit is elérjünk munka fronton, de az szintén ennyire számít, hogy milyen kapcsolatban állunk a nálunk befolyásosabb emberekkel. Szóval, úgy gondolom a válasz erre 50-50%.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Ugyan már! Az életem egy nyitott könyv. Mindenki ismer, hiszen népszerű vagyok. Nem titkolózhatok a rajongóim előtt.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Azt, hogy milyen lesz az életem tíz év múlva. Mármint, tudják, ha mondjuk látnám, hogy egy csóró csöves leszek, akkor legalább előre tudom, hogy valamin nagyon gyorsan változtatni kell. Történeted
- Kérem meséljen a családjáról!
- Az édesapám Michael O’Donnel, negyvenhét éves, és egy sörfőzdét üzemeltet Dublinban. A vég nagyon jól megy, ráadásul még az ükapám kezdte el a szeszfőzést, így az idők alatt elég nagy vagyonra tettünk szert, apai ágról. Az édesanyám Caroline O’Donnel, negyvenöt éves. Ír származású színésznő, de az utóbbi években elhagyta a színházat, és a dublini egyetemen oktat színjátszást és drámát. Van egy öcsém, Tristan, ő tizenhat éves, éltanuló és kitűnő sportoló. Biztos vagyok benne, hogy egy szép napon majd sportösztöndíjjal fog bekerülni valami menő egyetemre.
- És milyen a kapcsolata velük?
- Tudja, egyedüli lánynak lenni nehéz. Hiszen mindenkinek meg kell felelni, az öcsém pedig csak arrébb tesz egy tárgyat és ujjongva ünneplik. Az apám azért küldött egyetemre, mert azt akarja, hogy saját karriert indítsak, hiszen a céget Tristanra fogja hagyni - ez afféle kimondatlan dolog a családunkban. Egyébként nagyon szeretem őket. Anyáék tényleg mindent megtesznek azért, hogy jó legyen a jövőnk, az öcsém pedig a legjobb testvér, akit csak kívánhatok magamnak. Mármint, persze szoktunk vitázni, meg verekedni, de azért mégiscsak ő az első számú férfi az életemben. És ő is marad, mindig.
- Miért pont a szociális munkát választotta?
- Ez nem volt igazán az én választásom. A szüleim azt akarták, hogy olyan szakon tanuljak tovább, amivel mindig el fogok majd tudni helyezkedni a jövőben. És amég az emberi természet emberi marad, mindig is szükség lesz szociális munkásokra.
- Milyenek voltak a gimnáziumi évei, és mire számít az egyetemen?
- Mindig is népszerű voltam. Már az általános iskolában is. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, de a lányok mind velem akartak barátkozni, a fiúk pedig állandóan randira hívtak. Ez persze a gimnáziumban is folytatódott, már az első évben több fiúm volt, mint a többi lánynak körülbelül átlagot számolva. Én ezt sosem szégyelltem, tudják úgy gondolom, hogy az őszinteségben nincs kivetni való, és hogy addig kell élnem az életem, amíg tehetem. Úgy gondolom, hogy az egyetem is ezt a tendenciát fogja mutatni, amit egyáltalán nem bánok. Én nem az az ember vagyok, aki képes órákig ülni a seggén, és könyvekből magolni. Inkább máson tudok ülni órákig, de ez nem ide tartozik.
- Öhm… köszönjük a mindenre kitérő választ!
- Csak nem zavarba hoztam?
- Dehogy, csak nem szoktak ilyen őszintén beszélni az újdonsült diákok, főleg amikor az iskolaújságnak adnak interjút.
- Amúgy, hány éves vagy? Huszonhárom? Nem is értem, hogy miért magázódunk!
- Bocsi, megszokás! A tanárok miatt, tudod…
- Meddig fog tartani ez az egész?
- Igazából, még volna pár… öhm…. okés akkor csinálhatjuk ezt is.
- Jajj, Nyuszi…. fogd már be! Csak fogd be, és told le a nadrágod.
- O...Oké.
 |
| Egyetemi szak : Social working
|
Csüt. Júl. 30, 2020 8:38 pm | Gratulálunk, elfogadva! Rina! Újabb NOs pofi, újabb lehetséges kuncsaft, üdv a köreinkben! Első ránézésre azok közé a lányok közé tartozol, aki otthonról semmiféle megerősítést nem kapott, ezért, hogy szépen fejezzem ki magam, pasiról pasira ugrálva próbálod megkapni, ami anyu és apu által nem adatott meg számodra az öcséddel ellentétben. Jó helyre jöttél, mert itt bőven lesz lehetőséged erre, biztosan nagyon sok lovag megadja a futó megbékélést önmagaddal. Népszerűnek lenni veszélyes és sokkal több hátulütője van, mint előnye, kíváncsi vagyok, hogyan birkózol majd meg a súlyával. Remélem sikerül több embert magad mellé gyűjtened, mint akik ellened vannak, elvégre biztos akad pár féltékeny barátnő, akinek a pasija túlságosan sokáig hagyta a tekintetét vörös ajkaidon. Foglald be az arcod és már bele is csaphatsz a GCUs életbe!  Sidney
xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
|
