Szomb. Aug. 01, 2020 9:59 am | Golden Canyon University Raphael Hill Civil Joseph Gordon-Levitt Teljes név: Raphael Hill Becenév: Rafe márakinek Születési hely, idő: London, 1993. szeptember 3. Családi állapot: annoyed. Beállítottság: moronsexual Foglalkozás: egyszerű mezei könyvelő Szak, évfolyam: - Önköltséges/ösztöndíjas: - Hobbi: nincs szabadidőm. Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Egyedül a pisztolyomat. Nem akarnék sokáig ott rostokolni.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
A főnököm. Vagy a macskám. Az egyik megmentette az életemet, a másik segít életben maradni
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Egyértelműen az emberi kapcsolatok. Ha rossz embereket ismersz, meghalsz.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Miért osztanám meg itt ha csak a párnámmal akarom?
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Leszáll rólam valaha az a szerencsétlen? Történeted Míg a teafüvem ázik van időm átgondolni a napom továbi részét. A konyhapultnak támaszkodva bámulok ki az ablakon. A tenger felett apró vöröses csíkban jelenik meg a Nap hogy eloszlassa a szürkeséget. Van előnye egy tetőtéri lakásnak és a koránkelésnek. A teámra pillantva keverek egyet rajta és kiveszem belőle a kis teagolyót. Az itteni tea nem olyan mint otthon, de ezt is meg lehet szokni egy idő után. Egy idő után mindent meg lehet szokni. AZ egész életem erre példa. Felveszem a zakóm és még megigazítoma ynakkendőm a tükörben mielőtt felcsatolnám a bal csuklómra az órát. Lepillantva állapítom meg hogy kereken fél hét van. Ideje elindulnom. Végigsimítok a kanapén alvó macskán aki halk nyávogással búcsúzik el és elindulok a mélygarázs felé, közben a mobilomban megnéztem a beosztásomat. Délután el kell mennem egy tárgyalásra Mr. Gordonnal. Pénzügyekről fog tárgyalni és ahhoz ott kell lennem hogy biztosan simán menjen minden. Remélem az a szerencsétlen nem lesz ott. A kocsimba ülve indulok el az iroda felé, ahol szokás szerint én vagyok az első. Mr. Gordon valamikor dél körül jön be és csak néhány szót váltunk. Kedvelem a férfit, nem csak azért amit tett értem, hanem azért is amilyen. Kifinomult, elegáns és kellően kegyetlen. Olyan akarok lenni egy napon mint ő. Annyi mindent köszönhetek neki. Kettő órakor toppan be az irodába életem megkeserítője. Egész addig fel sem fogom hogy itt van míg meg nem hallom az öblös, rekedtesen mély hangot. Máris megéreztem ahogy a vérnyomásom az egekbe szökken. - Életem napsugara, csodálatos szerelmem hát itt vagy! - nyünnyög nekem az a szerencsétlen. Lassan lehunyom a szemem és megváltásért könyörgöm. - Szép napot neked is Whittaker - dünnyögöm de persze nem szabadulok meg ilyen könnyen. Felül az asztalomra és randira hív. Huszonötezredjére is. - Nem. Dolgozom. Hagyj békén - felelem ahogy szoktam. Mit sem használ. Mikor végre elindulunk a tárgyalásra ő is jön velünk ahogy mindig. HIszen ő Patrick job keze. Úgy ugrálja körbe a férfit mint egy hűséges kiskutya. Ismerem a történetét, tudom hogy akárcsak engem, őt is Mr. Gordon mentett meg. De az én történetemet rajta kívül senki nem ismeri. És szeretném ha ez így is maradna. A tárgyalás közel sem sikerül olyan békésre mint szerettem volna. Mielőtt elkezdhetnénk az igazi számokról beszélgetni az ügyfél pisztolyt rántva üvöltözni kezd. Ahogy Abe lelövi a véréből az arcomra és a ruhámra is jut. Ennek nem örülök. A vért olyan nehéz kimosni a szövetből. Persze próbál meggyőzni hoyg vegyem le, hisz úgysincs rás zükségem de már megtanultam ignorálni. - AKkor nem lesz üzlet? Újra kell gondolnom a költségvezést - nézek Patrickre aki bólintva cigarettára gyújt. Felírom magamnak mielőtt elindulnénk vissza az irodába. Én maradok a legkésőbb bent, már csaka csilalgok köszöntenek ahoyg kilépek. Egy újabb átlagos kedden vagyok túl. Mielőtt hazaérnék még beugroma boltba macskakajáért. A boltos észreveszi a vérfoltokat de nem kérdez. Ahogy bezárodik mögöttem a lakásom ajtaja végre csend lesz. Csend lesz mindenütt... már csak az emlékek nem hagynak nyugodni. De egyszer annak is vége lesz.
|
|
|
Vas. Aug. 02, 2020 5:59 pm | Gratulálunk, elfogadva! Kedves Raphael!Imádtam, hogy nem kezdtél el felsorolni dolgokat a hobbidnál, hanem a csúf igazságot nyomtad az orrom elé, miszerint nincs szabadidőd ilyenekkel foglalkozni és megértem. Ha az embernek hobbija van akkor másra nem jut ideje, márpedig akkor Te nem tudnál maffiózósat játszani a főnököddel, meg véres ingben macskakaját vásárolni és csillagos éjszakaközépig dolgozni. Vannak olyan emberek, akik bejárnak dolgozni mert muszáj és olyanok is akiknek ez a hobbijuk, én szerintem a munka a te éltetőerőd, ha nem lenne akkor meghalnál vagy tudatosulna benned az, hogy kiknek is dolgozol. Csodálatos pofidat én félteném ilyen munkakörnyezetben és kérném a főnökömtől azt a bizonyos veszélyességi pótlékot, mert ez nem buli. Nagyon nem. A szerencsétlenről szívesebben olvastam volna még többet, de valami azt súgja nem kell sokáig nélkülöznöd így nekem sem, szóval elengedlek... repülj báránykám a foglalók mezejére majd görgesd magad előtt azt a bizonyos labdát. Riri xoxo
|
|
|