Raphael Hill

Míg a teafüvem ázik van időm átgondolni a napom továbi részét. A konyhapultnak támaszkodva bámulok ki az ablakon. A tenger felett apró vöröses csíkban jelenik meg a Nap hogy eloszlassa a szürkeséget. Van előnye egy tetőtéri lakásnak és a koránkelésnek.
A teámra pillantva keverek egyet rajta és kiveszem belőle a kis teagolyót. Az itteni tea nem olyan mint otthon, de ezt is meg lehet szokni egy idő után. Egy idő után mindent meg lehet szokni.
AZ egész életem erre példa.
Felveszem a zakóm és még megigazítoma ynakkendőm a tükörben mielőtt felcsatolnám a bal csuklómra az órát. Lepillantva állapítom meg hogy kereken fél hét van. Ideje elindulnom.
Végigsimítok a kanapén alvó macskán aki halk nyávogással búcsúzik el és elindulok a mélygarázs felé, közben a mobilomban megnéztem a beosztásomat. Délután el kell mennem egy tárgyalásra Mr. Gordonnal. Pénzügyekről fog tárgyalni és ahhoz ott kell lennem hogy biztosan simán menjen minden.
Remélem az a szerencsétlen nem lesz ott.
A kocsimba ülve indulok el az iroda felé, ahol szokás szerint én vagyok az első. Mr. Gordon valamikor dél körül jön be és csak néhány szót váltunk. Kedvelem a férfit, nem csak azért amit tett értem, hanem azért is amilyen.
Kifinomult, elegáns és kellően kegyetlen. Olyan akarok lenni egy napon mint ő.
Annyi mindent köszönhetek neki.
Kettő órakor toppan be az irodába életem megkeserítője. Egész addig fel sem fogom hogy itt van míg meg nem hallom az öblös, rekedtesen mély hangot. Máris megéreztem ahogy a vérnyomásom az egekbe szökken.
- Életem napsugara, csodálatos szerelmem hát itt vagy! - nyünnyög nekem az a szerencsétlen. Lassan lehunyom a szemem és megváltásért könyörgöm.
- Szép napot neked is Whittaker - dünnyögöm de persze nem szabadulok meg ilyen könnyen. Felül az asztalomra és randira hív. Huszonötezredjére is.
- Nem. Dolgozom. Hagyj békén - felelem ahogy szoktam. Mit sem használ.
Mikor végre elindulunk a tárgyalásra ő is jön velünk ahogy mindig. HIszen ő Patrick job keze. Úgy ugrálja körbe a férfit mint egy hűséges kiskutya. Ismerem a történetét, tudom hogy akárcsak engem, őt is Mr. Gordon mentett meg. De az én történetemet rajta kívül senki nem ismeri. És szeretném ha ez így is maradna.
A tárgyalás közel sem sikerül olyan békésre mint szerettem volna. Mielőtt elkezdhetnénk az igazi számokról beszélgetni az ügyfél pisztolyt rántva üvöltözni kezd.
Ahogy Abe lelövi a véréből az arcomra és a ruhámra is jut. Ennek nem örülök. A vért olyan nehéz kimosni a szövetből.
Persze próbál meggyőzni hoyg vegyem le, hisz úgysincs rás zükségem de már megtanultam ignorálni.
- AKkor nem lesz üzlet? Újra kell gondolnom a költségvezést - nézek Patrickre aki bólintva cigarettára gyújt. Felírom magamnak mielőtt elindulnénk vissza az irodába.
Én maradok a legkésőbb bent, már csaka csilalgok köszöntenek ahoyg kilépek.
Egy újabb átlagos kedden vagyok túl. Mielőtt hazaérnék még beugroma boltba macskakajáért. A boltos észreveszi a vérfoltokat de nem kérdez.
Ahogy bezárodik mögöttem a lakásom ajtaja végre csend lesz. Csend lesz mindenütt... már csak az emlékek nem hagynak nyugodni.
De egyszer annak is vége lesz.