Tristán Navarro

2007 augusztus
A tévé képernyőjén a Totál Dráma Sziget, az ölemben egy hatalmas tál gyümölcssaláta, dinnye, szőlő, dinnye, szőlő, eper, figyelek rá, hogy tartsam a sorrendet és mindegyik egyszerre fogyjon el, mert úgy a helyénvaló.
- Gabriella az előbb hívott, hogy megnézték a filmet és mennyire aranyos vagy benne – anya érkezik a nappaliba, mellém ül és miközben átöleli a vállam, puszit nyom a fejem búbjára. Egyből vörösség önti el az arcom, úgy érzem az egész testem, mert borzasztóan zavarban vagyok a gondolattól, hogy ismerősök is látnak a képernyőn; valamiért kellemetlennek érzem, furcsa a gondolat, hogy esetleg az osztálytársaim, vagy a szüleik is lássanak más szerepben.
Nekem bőven elég volt egyszer megnézni a teljes filmet, amiben összesen húsz percet, ha szerepeltem, de lehet még annál kevesebbet is és a legjobb szó arra, amit éreztem közben, a bizarr volt. Míg ott voltam, és forgattunk, és mindenki pörgött és sminkesek voltak, meg fények, annyira más volt, másnak képzeltem el és a késztermék látványával nem igazán tudtam mit kezdeni.
Furcsa volt, nagyon, nagyon furcsa… de jó is. Asszem.

2012 július
- Komolyan? Az kurva menő, azt csinálsz amit akarsz, meg akkor kelsz amikor akarsz, kurva jó – vigyorog rám Mike, miután sikeresen fulladás nélkül lenyelte a hatalmas falat hamburgert, amit betolt az arcába. - amúgy is lelépünk és nélkülem a suli? – nyújtja ki a karját és hüvelykjével a föld fele mutat, nyelvét kidugva prüszköl egyet.
- Ja… igen – húzom el a szám, mert bármennyire is izgalmasan hangzik az egész, a legjobb barátomtól búcsút kell vennem és elképzelni nem tudom, milyen lesz minden nélküle. Unalmasabb és sokkal, de sokkal biztonságosabb.
- Mármint kajak rendes színész leszel, mint George Clooney meg minden, lehet, hogy pár év múlva már Hollywoodban élsz valami bikinis csajokkal teli villában – újból telitömi a száját, mosolyogva tunkolom a sültkrumplim majonézbe, majd tüntetem el.
- Lehet – amilyen izgatott vagyok az új sorozatszerepemért, annyira izgulok is, nem jó értelemben; vége a megszokott életvitelemnek és egyáltalán nem biztos, hogy George Clooneyként élek majd egy los angelesi villában, főleg nem bikinis lányokkal, de ki vagyok én, hogy elrontsam Mike kedvét is, amikor csak bíztatni akar a maga hülye módján? - Na, befejeznéd már a zabálást? Még egyszer meg akarlak verni, mielőtt lelépsz egy másik kontinensre – nyúlok a kontrollelemért, miután beletörlöm egy szalvétába a kezem; Mike a sortját használja törlésre, mielőtt ő is megragadná az előtte fekvőt és újból csendes, maximum káromkodásokkal töltött játékba kezdünk.


2016 május
Szédülök az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, a hotelszoba erkélyét megtölti a stábunk, főleg színészek de néhány háttérmunkálatokban résztvevő fiatal; üvölt a zene, táncolnak, ünneplünk. Az egyik fotelen ülve várom, hogy elmúljon a szédülés miközben az egyik új sminkesünket nézem, ő meg engem mosolyogva; számra harapok, majd zavartan varázsolok elő magamnak egy szál cigit, hogy rágyújtsak. Visszanézek rá, újból összeakad a pillantásunk és nagyot nyelek, mert oda kellene menni.
Carmela mosolyogva ül a karfára és csúsztatja a vállamra a kezét, fülemhez hajol.
- Tetszik? – kuncog vodkaszagú lehelettel, néma bólogatással válaszolok és kétségbeesetten tüdőzöm le a füstöt. – Azt hallottam, te is neki. Na, menjél már oda, biztosan nem harap nagyot – lök egyet rajtam, hatalmas sóhajjal állok fel, majd még egy utolsó pillantást vetek a legjobb barátnőmre, mielőtt közelebbről is megismerném az új fiút.
Mi is volt a neve? A-val kezdődött és két hónapig tartott.

2018 október
- Toljad, Tomes – vereget hátba Diego széles vigyorral és a kezembe nyomja a rövidre csonkolt szívószálat. Lehajolok a pulthoz, egyik orrlyukamat befogva nagyot szippantok, aztán a másikkal is megismétlem, más emberként egyenesedek fel, nagyokat pislogva, arcomat dörzsölve nyújtom át a spanyolországi legjobb barátomnak leginkább nevezhető srácnak a szálat, arrébb lépve nézem a tükörben magunkat és bólogatok.
Most már fasza lesz.
- Jó, nem? – dobja a szívószál maradványt a szemetesbe, a pultot áttörli kézfejével, aztán közelebb lép hozzám, két karja közé zár a mögöttem lévő mosdón támaszkodva, én meg belehajolok a közeledésébe és…
- Tristááán – Carmela hatalmas slunggal tárja ki az ajtót, idegesen prüszköl és a csípőjére teszi kezét, amivel nem a kilincsbe kapaszkodik. – Most komolyan? Menjünk már, lent vár a paparazzi, gyerünk – tapsol türelmetlenül, ideges sóhajjal, pofát vágva hagyom el a fürdőt, hogy három perc múlva már kézen fogva sétáljak a ránk váró kocsihoz a lánnyal, aki valamikor még a legjobb barátnőm volt, mostanra pedig teljesen beleőrült a kamukapcsolatunkba.
- Nem gondolkozol el soha egyszer se, hogy tényleg jó lenne nekünk ez? Nem csak kamuból? – Carmela közelebb csúszik hozzám a hátsó ülésen, vékony ujjait kézfejemre csúsztatja, szótlanul bámulok ki az ablakon és a lábam megállás nélkül dobol az autó padlóján. – Tristán? – még közelebb hajol az aurámba, újabb pofavágással nézek rá.
- Megbeszéltük már, nem vita tárgya, nagyon jól tudod, hogy a nem az nem – műtöm le szabad kezemmel belém markoló ujjait, míg meg nem érkezünk a premierre. Ott már mosolyogva segítem ki a kocsiból és belém karolva vezetem végig az izgatott rajongók és a fotósok hada előtt, mert mi egy ilyen kibaszott álompár vagyunk én meg nem tudom, mit gyűlölök jobban: a munkámnak ezt az apró részét, vagy az egészét.

2020 január
- Na, készen állsz az első ausztrál bebaszásodra? – vigyorog rám Mike, miután bevágódok mellé a kocsijába. A másik oldalra, a rossz oldalra, még olyan helytelennek érzem az egész közlekedést, hogy valószínűleg hónapokig nem fogok még itt vezetni. Biztos, hogy az első adandó alkalommal rossz sávba fordulnék.
- Ja – húzom le az ablakot, hogy rágyújtsak a rövidke úton Mike egyik haverjának a házához.
- Nate is ott lesz, végre összeereszthetlek titeket. Kicsit fura előre, de szerintem bírni fogjátok egymást, te is fura vagy.
- Te beszélsz? – nevetek fel megjátszott felháborodással, majd a fejemet ingatva fújom kifele a füstöt a kocsiból. Illem 101.
Gyűlölök idegenként összeszokott baráti társaságokba bepofátlankodni és szívem szerint fognám Mike kezét, miközben beljebb megyünk a teltházon; visszaérve a szabad levegőre egy pillanatra fellélegzek, de csak egy pillanatra, mert már megyünk is tovább Mike másik legjobb barátjához és ez fontos, mert nekünk kötelezően ki kell jönnünk egymással.
Hátrébb maradok egy lépéssel, hogy rágyújthassak, mert szükségem van rá, amolyan felnőtt nyugtató cumi és szorgalmasan pusztítom, mikor rákerül a sor, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Lefagyok, szóra nyitom a szám, de a cica kurva messzire futott a nyelvemmel; arról nem volt szó, hogy Nate élőben is ennyire kibaszottul jól néz ki.