- Hé Tiff, jössz ma este a buliba? - lépett oda a legjobb barátnőm, közben megölelt és elindultunk a folyosón. Kérdőn pillantok rá, játszva a hülyét. - Milyen buliba?- érdeklődöm halál komolyan. Pár másodpercig bírtam csak, aztán elnevettem magam - Még szép, hogy megyek, hát én szerveztem, ki nem hagynám.- - Hú, már megijedtem, hogy nem jössz. Tudod ki lesz ott, az a cuki pasi, aki neked annyira bejön - lelkendezik és kacsint egyet. - Akkor ma is én leszek a legszebb - mosolyra húzom a számat, és a tömegen nézek végig, hátha meglátom őt, és ekkor oda lépett hozzánk. - Helló lányok! Este jöttök ugye? - a barátnőmre pillant, majd rám. Még lélegezni is elfelejtettem, ahogy bele néztem a szemeibe. - Ha a bulikirálynő nincs ott, az nem is igazi buli - hátra dobtam a hajam, majd elköszöntem tőle - Este találkozunk szép fiú! - dobtam egy puszit felé, majd sarkon fordultam és ott hagytam. A barátnőm is követett, már megszokta az ilyen szituációkat. - Nagyon jó voltál, mint mindig! -örvendezett a sikeremnek.
A szobámban állok a ruhásszekrényem előtt, és azon agyalok, melyik ruhámba bújjak bele. Egyesével magam elé teszem, és így próbálok dönteni, végül egy szűk fekete ruhára esett a választásom. Elővettem a kedvenc teniszcipőmet, megcsináltam a sminkemet és a hajam, és mikor belenéztem a tükörbe elégedetten bólogattam, hogy ma is ellenállhatatlan leszek. Kiléptem a szobából, és már indultam volna is, de ekkor anyu elém lépett. - Hova hova kisasszony? - összefonta a karjait maga előtt, úgy várta a válaszom. - Tudod, van az a buli amit én szerveztem. Oda sietek épp. - vontam vállat. - Már megint egy buli? Soha nem vagy itthon, állandóan csavarogsz. Soha nem tanulsz, a házimunkáról meg ne is beszéljünk. - nagyokat pislogok közben. - bukásra állok valamiből? Nem. Tudok vigyázni magamra? Igen. Fiatal vagyok? Igen. Most akarom kiélni az életem, nem akkor mikor már késő lesz. - Nagyot sóhajtót, majd odébb állt. - Igazad van, vigyázz magadra, ha valami történik hívj! Szeretlek! - - Köszi anya én is szertelek! - Elbúcsúztam, majd kiléptem az ajtón, ahol már vártak rám.
Hangos zene, nagy tömeg, részeg fiatalok. Ilyen egy igazi buli, legalábbis számomra ilyen. Teli helyes pasikkal, mintha egy filmben lennék, pedig nem. Ez a valóság, ez az életem még. Később, mikor már érett leszek, és elvégzem az egyetemet, én is átlagos felnőtt leszek, aki felkel, elmegy dolgozni, haza ér és lefekszik. De majd, lesz sok mesélni való a gyerekeimnek, hogy milyen kis vagány életet és éltem, hogy a szórakozás is nagyon fontos tud lenni, és nem csak a tanulásból áll az élet. Persze az is lehet, hogy soha nem növök fel, és nem lesz családom, csak a szórakozás marad nekem. De ez még nagyon messze van, addig még ráérek ilyen agyalni. Így hát fogok egy üveg sört és elvegyülök a táncparketten.