| Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (111 fő) Szer. Szept. 25, 2024 5:08 am-kor volt itt. |
|
| | |
---|
Kedd Júl. 14, 2020 1:00 pm | Golden Canyon University Hyun Shik Nam Oktató Shin Sung Rok Teljes név: Nam Hyun Shik Becenév: Szörnyeteg, Sötét Paraszt Születési hely, idő: Észak-Korea, 1979.10.28 Családi állapot: Házas Beállítottság: Heteroszexuális Foglalkozás: Koreanisztika tanszékvez. Szak, évfolyam: - Önköltséges/ösztöndíjas: - Hobbi: Olvasás Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Egy adó-vevő és egy aggregátor.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
A kútba ugrás nevetséges, inkább kiért ölnék...
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Kemény munka.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Hány embert öltem meg életem során az NIS-nél.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Eljön-e a nap, hogy Észak elbukik? Történeted 15 évesen, a majdnem mindenórás anyámmal érünk át a túlpartra, ahol a bácsikám, Yeong Jin vár ránk és vihargyorsan Szöulba vitet minket. Apám agyonlőtték a szemem láttára, de az ilyen terror majdnem mindennapos volt. Anyám életet adott a húgomnak Szöulban, de tudtam, hogy nincs sok hátra neki. Amikor átadta a húgom annyit kért tőlünk, hogy büszke északinak neveljük. Legyen erős és okos. Azt hiszem ez a része sikerült.
A lőtéren vagyok, ma derül ki, hogy mi a végső felvételi pontszámom az NIS-nél. Nem nagyon tudok mást az életben, mindig csak a halált láttam, lehettem talán hét éves, mikor az első betörni akaró embert megöltem anyám kedvenc késével. Sokan azt mondják, hogy pszichopata vagyok. Szeretem csak egy jól funkcionáló szociopata. Nem törődtem a világgal sokáig, csak egyszer elém rakták az aktatáskát, hogy ezt mindig magammal kell vinnem és ha parancs jön, akkor azonnal az ügyészhez kell vinnem. Ahhoz a nyavalya ügyészhez, aki a tárgyalóteremben démon lesz és saját szent ügyének gondolja az Északi rezsim lebomlasztását. Nem csak az ő ügye. Mi sem véletlen dolgozunk. Az ICC logója van a táskába belenyomva nem túl feltűnően, a kód pedig nem nálam van. Az utolsó küldetésemen vagyok, a nagybátyám most már örülne, ha élnék is és nem jutnék az ő sorsára. Késsel kínoz a tiszt, én pedig csak nevetek. Lehet mazochista is vagyok, ki tudja. Már rég nem fog a bilincs, csak úgy teszek. Ahogy az arcomba hajol, úgy fejelem le és lövöm le a saját pisztolyával, majd gyakorlatilag kiírtom az objektum katonáit mielőtt vissza nem térnék a DMZ másik oldalára. A nagybátyám is jelen van, amire nem lenne szükség, de látom a tekintetét, hogy belőlem már nem lesz ember, ahhoz túl messze vagyok már. A kezembe nyom egy papírt. Holnaptól egyetemre megyek tanulni. Csodálatos, ez kellett nekem, emberek...
Majdnem ugyanolyan a járásom mint régen, a hegeim is a helyeiken vannak. A kezemben az aktatáska, elvégre Londonban vagyok kiállítást ellenőrizni, az ember a táskában lévő bármit fegyverként tudja forgatni, az is itt van. A repülőtéren egy alacsony kis nő vár rám, aki első blikkre koreai, mégis érzem, hogy sokkal több annál. Ahogy megszólal, hirtelen mintha megint otthon lennék. Északi akcentus. Két néprajzkutató megtalálja egymást, ha kell, ha nem, én Jin Ae-t találtam meg. Aki igen morcos volt rám amiért beszélni sem voltam hajlandó a húgommal amikor az NIS-hez állt. Nem pusztán engem és a saját nagybátyánk bőszítette fel, de eldobta gyakorlatilag azt amit felépített kapcsolatot is. Ebben a családban nehéz épeszűnek maradni. De nem lehetetlen. Chun Heiben volt a reményem, de hatalmas csalódás lett. Aminek örülök, hogy mégis sikerült visszaszerezni az emberségem, de ehhez kellett a nejem és a három gyerekünk.
A család úgy tűnik túléli, de ehhez keményen kellett keverni a lapokat. Hiába vagyok továbbra is belül egy acélos szadista állat néha, az óráimon igyekszem nem az lenni, a nejemtől is kapnék. A jog Vörös Bárója a leendő sógorom és az unokaöcsém és unokahúgom apja. Már csak az aktatáska ami még nem került kinyitásra.
|
|
|
Szer. Júl. 15, 2020 1:01 am | Gratulálunk, elfogadva! Sötét Paraszt! Ha már ezt kérted, ezt kapod; ha őszinte véleményemet akarod hallani, nem hiszem, hogy azok után, amiket átéltél, képes lennél normális életet élni, olyant mint az enyém vagy bármelyik egyetemistáé, aki délben kel és egy nagy tál Froot Loopsal indítja a napot, mert a reggeli a legfontosabb étkezés. Az emberek, akik olyan traumákon mentek át, mint te, sokszor képtelenek normális funkcionálásra, egy másik világban élnek, elfalazva magukat a realitástól, te mégis egy egyetemen, minden egyes nap emberekkel körbevéve élsz és még három gyereked is született. Szereted őket? Tudsz egyáltalán úgy szeretni, ahogyan mi tesszük? Számomra te vagy a legközelebbi dolog egy űrlényhez, egy idegenhez, akivel soha nem fogok tudni azonosulni, és hiába beszélsz angolul, mert mi ketten biztosan teljesen más nyelvet beszélünk. Nem is tartalak fel tovább, foglalózz és vedd be a játékteret Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
| |
Similar topics | |
|
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |