| Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (128 fő) Szomb. Nov. 23, 2024 10:58 pm-kor volt itt. |
|
| | |
---|
Pént. Júl. 31, 2020 11:18 pm | Golden Canyon University Fallon Rochelle Bern Danna Paola Teljes név: Fallon Aubrey Rochelle Becenév: Ona Születési hely, idő: 1997.05.20. - Dubai felett Családi állapot: egyedülálló Beállítottság: heteroszexuális Foglalkozás: rádiós gyakornok Szak, évfolyam: Kommédia - harmadév Önköltséges/ösztöndíjas: Önköltséges Hobbi: dokumentumfilmek, utazgatás Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Nem mennék egy lakatlan szigetre, mert túlságosan ragaszkodok a kényelmes élethez, hogy akkor ehetek azt amit megkívánok amikor akarom, hogy rózsásan illatozva jöhetek ki a fürdőszobából, hogy elnyúlhatok a kétszemélyes ágyamban, bele a legnagyobb kényelembe. Szeretek avokádós pirítóst enni reggelire és matcha teát inni hozzá. Szóval, nem, nem megyek lakatlanszigetre és így nincs szükségem semmire.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Bárkiért. Főként a családomért, de alapjáraton bárkiért aki fontos nekem vagy segítségre szorul. Nem teszek különbséget, ha baj van akkor Supergirlként mindenkit is megmentek.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
Kemény munka és jó kapcsolatok, az egyik iránymutatást ad, szakmai hátteret míg a másik a biztos előrehaladásban nyújt támogatást. S hogy kinek melyik fontosabb, mely kerül előtérbe az már másik kérdés amire mindenki saját magában keresse a választ.
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Ott voltam. Saját két szép szememmel láttam ahogyan Flórián kioltott egy ártatlan emberi életet és bár nem én követtem el a tettet mégis segítettem meghúzni a ravaszt.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
Jobb nem tudni előre a jövőt különben nem tudnánk kiélvezni a jelent. Történeted - Ric, légyszi, légyszi mondd el mit kívántál! Kérlek, nagyon szépen pislogok és adok epret is. – gyermeki izgatottság ül ki az arcomra, ahogy egymással szemben ülve a gomolygó füstöt nézzük a gyertyából szállni. Mutatóujjammal a fehér vaníliás-körtés krémbe nyúlok majd a bátyám orrára pöccintek, nyomot hagyva magam után mielőtt megkóstolnám a kellemesen édeskés tölteléket. -Ona, ha elmondanám akkor nem teljesül. – nevetve rázza meg a fejét, szemében öröm csillan meg ami az én szívemet is hevesebben dobbantja meg üregében. Dallam füleimnek kacagása, ahogyan felfelé kanyarodnak ajkai és teljes fogsora láthatóvá válik, úgy érzem megérkeztünk a mi kis világunkba, ahol Ric és Ona az úr és senki nem érhet hozzájuk. Hozzánk. Letörli orráról a bohókás tettem nyomát, de nem adja vissza, nem keni be a huszonkétéves húgának a képét. Érett, felelősségteljes húszaséveikben járó fiatal felnőttek vagyunk. Vagy nem? - Én mindig elmondom neked mit kívánok, sosem volt ebből gond. - Titok. Nem mondom el. - Naa, Ricky Martin kérleeeeeek…
Pár hónappal Eric huszonharmadik születésnapja után sem tudom mit kívánt a gyertyák lángjától, a kívánságok őrző védőjétől és ez zavar. Mi sosem titkolóztunk egymás előtt, ha fájt valamink megmutattuk, ha megbántottak vigasztalást kértünk és nem foglalkoztunk azzal, hogy esetleg… talán nem kéne ennyi mindent tudnunk a másikról. Természetes volt, főleg apa halála után, hogy vele beszélem meg a dolgokat és gyakran mi vigyáztunk a gyermekünkké visszafejlődött édesanyánkra, aki teljesen kivolt akadva az egyedüllét miatt. Idegesen kattogtatom a kezemben lévő tollat miközben harmadjára csinálják újra a hajamat, holott nem kértem atomfizika nehézségű frizurát édesanyám második esküvőjének alkalmából. Loknikat meg apró feltűzéseket kértem, inkább a virágok helyére tétele vette el az időt és rontotta el újból meg újból a gondosan berögzített fonatokat. - Fallon Rochelle! Mikor méltóztatod már lehozni a fenekedet és segíteni nekem? – Eric tör be az ajtón, kitárja és nekidőlve az ajtófélfának néz farkasszemet a tükörképemmel. Elmosolyodok. Megint tökéletes zakót választottam neki az eseményre, hiszen anyánk tanújának lenni nem kis dolog. Apa nagyon büszke lenne rá bár, ha itt lenne, akkor nem lenne szükség Mr. Feddersonra. Nem, nem vagyok hajlandó a keresztnevén szólítani, mert még nem szoktam meg. Majd idővel. - Amint felhúztam a kihízott ruhám cipzárját. Szerinted? Egy hölgyet nem illik sürgettetni. - Nem látok hölgyet. Na, csipkedd magad, anya menyasszony parába került és már a vodka sem segít. – csilingel a hangja a fülemben, melegséggel tölti be a testemet és csak nézem. Nem bírok betelni a bátyám látványával, aki a tökéletesség megtestesítője a szemben miközben én olyan… romlott vagyok. - Oké, oké. Beatirce, jó lesz ez így majd a többit a fülem mögé akasztom. – mosolygok rá a kétbalkezes fodrászra mielőtt elküldeném, hogy a többiekkel is foglalkozzon. Maeve már rég lent van, az ő haja csodálatosra sikerült és ez így van rendjén: a legkisebbnek jár most a tündöklés, hiszen rajta nagyobbat csattan az esküvő ostora, mint rajtunk. - Csodálatosan festesz, húgi. – fogalmam sincs mikor került a hátam mögé, de ott van, feje a vállamon pihen, arca enyémmel ér össze és egymást nézzük a kivilágított tükörben. A testvérek. Les frères.
- Nagy mosolyt kérek a családtól! – öten lettünk, és bármennyire is fáj, hogy az apám nem részese többé az életünknek mégis örülök annak, hogy anya újra boldogságot talált. Maeve arcán talán kevésbé őszinte a mosoly, de az enyémen az és a maga módján a bátyám is elfogadta az új pasit. Muszáj neki, mert mostantól mi egy nagy boldog család vagyunk, akik egy házban élnek és néha, vasárnaponként meg különleges ünnepeken együtt eszünk. - Szilikon cici! – kiáltom el magam mire a vérszerinti családom hangos hahotázásba kezd, apának a rezortja volt ezt kimondani a legváratlanabb helyzetekben ezzel mosolyt csalva borongós ábrázatunkra. Maeve apró kacagását még most is hallom, az apa, a férj már kevésbé élvezte ezt a fajta törődést… megfeszült állkapcsa még mindig emlékemben él, a kép a fehérneműs fiókom alján bizonyítja, hogy mi sosem leszünk egy család. Vele nem. Ő más.
|
| Egyetemi szak : A kommunikáció: a rugalmas parancsnoklás kulcsa, de közvetíti a véres pusztítást is.
|
Hétf. Aug. 03, 2020 5:57 pm | Gratulálunk, elfogadva! Ona! Imádom az arcodat, annyira csodaszép, hogy hű meg ha és a hozzá alkotott karakter is nagyon érdekesre sikerült. Soraid tökéletesen átadták a békét, az örömet, amit bátyád társaságában érzel, és sokkal igazibbnak tűnsz, amikor kettesben vagytok, mint a történet további részeiben. Egyáltalán nem hibáztatlak, mindenkinek megvan a bizalmasa, aki előtt leveti az álarcot. Teljesen jogosan nem szimpatizálsz anyukátok új párjával (mert ennyi idősen már nem léphet mostohaapa szerepre, igaz?), de legalább kaptatok mellé egy szerencsecsomagot is, szóval… juhé? A titkod viszont sokkal jobban érdekel, bármennyire könnyű elsuhanni felette. Te láttál egy gyilkosságot? Ugye tudod, hogy ha nem jelented, bűntárssá válsz? Ugyanakkor meg, snitches get stiches és társai, értem én… fontos lehet számodra ez a hírhedt Florian, hogyha tartod azt a szép szád az érdekében. Viszont úgy hallottam, mintha valami másik titkot is rejtegetnél a nagyvilág elől… Foglald le gyönyörű pofidat, aztán sok sikert a titkok megőrzéséhez! Nem lenne jó, ha bármi kiderülne... Sidney xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
| |
Similar topics | |
|
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |