Kevin T. Youngblood

Hol is kezdjem? Tudnék mesélni naphosszat, ha akarnék, de próbálom rövidre fogni.
Első körben a gyerekkorom... Nos, engem örökbe fogadtak, szóval valahol a nagy világban vannak vérszerinti szüleim és vannak a nevelő szüleim, akiknek rengeteget köszönhetek. Egyébként Adelaide-ben születtem, ahonnan végül Brisbane-ben kötöttem ki a mostani, félig amerikai származású családomnál, és ahol hivatalosan a mai napig élek.
Az anyám állatorvos, emellett pedig hobbiból már kiskora óta tart lovakat a közeli lovardákban, szóval neki köszönhetem, hogy rám ragasztotta a lovaglást, mint „szenvedélyt”. Az apám pedig járműmérnök, szabad idejében pedig a családi háznál szokott autókat szerelni, amikor még kicsi voltam. Ezzel az volt a szerencséje, hogy engem is le tudott kötni vele, hiszen szívesen tartottam neki a lámpát. Aztán ahogy idősebb lettem már ő világított nekem, amikor valamit mókolni kellett.
Mondhatjuk, hogy az érdeklődési köreimet erősen meghatározta az, hogy hol nőttem fel. Viszont a természetemet már kevésbé. Bennem ugyanis mindig is volt egy kettősség. Elsőre gondolom hülyén hangzik ez leírva. Sőt, tudom, hogy baromi hülyén hangzik… De szimplán arról van szó, hogy már gyerekként is kerestem a nagyobb társaságot, imádtam, hogy sok barátom van és mindig volt program, ahová mehettem velük. Ugyanakkor a bizalmamat bárki egy pillanat alatt meg tudta rengetni, ami azért is okozott kellemetlen szituációkat, mert a szüleimmel ellentétben én sokkal szókimondóbb és erélyesebb vagyok. Utóbbinak köszönhetően előfordult, hogy indokolatlanul robbantottam ki parázsvitákat, ami a mai napig így van. Alkalmazkodni is csak addig tudok, ameddig látom, hogy van értelme, haszna a dolognak, egy szóval tudok nehéz eset lenni.
Rengeteg kitartást és alázatot tanultam viszont a lovaglásból. Az első lovamat, már tiniként, 14 évesen kaptam, de már előtte is jártam edzésekre lovardába. Először még csak anyám miatt, de végül megszerettem ezt a sportot, úgyhogy valamikor Diablo megvétele után kezdtem el versenyezni amatőr díjugratási számokban, leginkább hobbi szinten. Emellett szívesen szereltem, barkácsoltam otthon, meg hát eljártam a baráti társaságommal ide-oda. Ebbe beleszámít az ivászat is, bár nálam azt régebben próbálták korlátozni, kisebb-nagyobb sikerrel. Azért becsúszott néha egy ferde este így is, bár nekem alapból fontos volt, hogy ne kukás legyen belőlem, szóval a tanulást mindig megoldottam okosba’. Persze túlzásokba sosem estem ilyen téren.
Ami pedig a szüleimet illeti, már 10 éves korom körül tisztában voltam vele, hogy örökbe fogadtak, de csak jóval később, 18 éves korom körül nyújtottam be kérvényt, hogy kiderítsék, kik a vér szerinti szüleim. Mondjuk sokra nem jutottam vele, mert a hatóságok bár megtalálták az érintetteket, de mivel ők nem egyeztek bele abba, hogy felvegyem velük a kapcsolatot, ezért végül kudarcba fulladt a történet. Azóta meg már nem érdekel.
Fontos infó lehet még, hogy miként alakult a karrierem, mert erről is tudnék mesélni. Kezdetben, mikor végeztem a gimnáziummal, még nem akartam rögtön belecsapni a lecsóba, szóval kihagytam egy évet, ami alatt utazgattam Ausztráliában, versenyekre jártam Diablo-val, meg persze alap irodai melókat elvállaltam. Innen jött egyébként az az ötlet is, hogy megcsináljak egy szakképzést, közgazdasági területen. Ez utóbbival csak az volt a probléma, hogy idő közben rájöttem, hogy nem feltétlen ez életem legnagyobb vágya, hogy akta kukacként sorvadjak el, úgyhogy amint befejeztem a Brisbane-ben a képzést, jelentkeztem inkább a járműmérnökire. Azóta meg... itt vagyok, jól vagyok, néha kicsit sok az egyetem, ez volt az oka egyébként, hogy nem jelentkeztem azonnal erre a szakra, de végül csak itt kötöttem ki. Remélhetőleg minél kevesebb csúszással fogom elvégezni ezt a négy éves képzést, aztán dolgozhatok egy olyan szakmában, ami sokkal jobban érdekel az átlagos irodai melóknál.
Kikapcsolódásnak pedig továbbra is itt van számomra a lovaglás, bár azóta már társat váltottam. A jelenlegi partnerem egy 8 éves angol telivér herélt, Sam, akivel 120 / 140cm besorolású helyi és regionális versenyeken szoktunk indulni. Sam egyébként egy Sydney melletti lovardában van bértartásban, én pedig értelemszerűen kollégista vagyok.