| Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (111 fő) Szer. Szept. 25, 2024 5:08 am-kor volt itt. |
|
| | |
|---|
 Pént. Júl. 17, 2020 9:16 am | Golden Canyon University April Davidson London Sophie Turner Teljes név: April Reign Davidson Becenév: Aqua Születési hely, idő: örökbefogadás: '97.04.07. Családi állapot: kapcsolatban -> eljegyezve Beállítottság: hetero Foglalkozás: diák, Shark - vegyes úszó Szak, évfolyam: általános orvos - harmadév Önköltséges/ösztöndíjas: önköltséges Hobbi: vívás, úszás  Q&A 1. Melyik az a két tárgy/személy/állat/ezek variációja, amiket elvinne magával egy lakatlan szigetre és miért?
Legtöbbünknek rengeteg tárgya van. Nincs ebben semmi baj. A kérdés csak annyi: "Mire való a sok dolog?" A tárgyaknak és a boldogságnak nincs közük egymáshoz. - Andrew Matthews
Tárgyat nem vinnék magammal a fenti sorokban olvasható okból kifolyólag, s mivel az én boldogságom alapja két emberen áll ezért őket cipelném magammal erre a szigetre, reménykedve abban, hogy értelmesebb dologra pazarolják el a dzsinnes kívánságukat.
2. Ki az a személy az életében, akiért kútba ugrana? Miért?
Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.- Márai Sándor
Gondolkodás nélkül vetném be magam a mély, sötét kútba, hogy családom tagjait kimenekítsem onnan. Hogy Esthajnal csillag legyek égboltjukon és megszabadítsam minden kétségbeeséstől, minden felbukkanó szörnytől világukat.
3. Az emberi kapcsolatok építése, vagy a kiemelkedő munkavégzés fontosabb a karrier előrehaladásához Ön szerint?
A kemény munka, az elhivatottság, és a hit túljuttat bármin, és segít valóra váltani mindent. - Chester Bennington
4. Mi az a dolog, amit csak a párnájával mer megosztani?
Az emberi bátorság mögött mindig valami alantas érzelem lappang, düh, vakmerőség, butaság, makacsság vagy maga a gyávaság, mi, emberek ezekből gyártunk bátorságot. - Cserna-Szabó András
Elfojtott, mélyről feltörni készülő érzelmeket melyek tönkretehetik családunkat.
5. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatna bármit magáról, az életéről, a jövőjéről, akkor mit szeretne megtudni?
A jövő azoké, akik felkészülnek rá a jelenben.
Az életet élni kell, nem előre megtudni a jövőt s azon siránkozni. Történeted 2017. december 05. Sydney, Ausztrália
Az ember mindig jobbat remél ahhoz képest, amit az élet nyújt neki ezüst tálcán szájpecekkel a szájában, hogy belerondítson a tökéletesnek hitt felső középosztálybéli életébe. Mert senkinek nem kegyelmez, mindenkinek más íródott meg történetének fejezetében s mégis mindannyiunk életében megtalálható a pont: a szenvedés.
Vannak kisebbet és nagyobbat elszenvedők, kinek milyen a személyisége és felszívó képessége mégis mikor két hete megtudtam származásom valódi történetét, az igazi históriát, földre eső kristályhattyúként törött szét minden, amiben eddig hittem. Amint kezeim között tartottam az örökbefogadási papírokat egyetlen egy kérdés ütötte fel fejét bennem, mégpedig biológiai anyámhoz címezve „Miért nem kellettem neked?”. Nem mozdultam, percekig csak néztem a laminált papírlapot, amit még összegyűrni sem tudtam, hogy megsemmisítsem a csúf igazságot, családtalanságam bizonyítékát.
Újból és újból átfutottam az első sorokat, a sablon szöveget és a kitöltött adatokat míg meg nem pillantottam az újabb sebet ejtő kardot a dokumentumon. Örökbefogadás időpontja: 1997.04.07. A szülinapom. Vagy legalábbis annak hitt dátumom, mert nem ezek alapján nem lehet tudni mikor hozott világra a némber, aki nem akart, aki köszönte szépen a terhesség lehetőségét és leadott vagy ott hagyott a kórházban sírva.
S most jönnek akkor a jogosan feltett kérdések, zakatoló szívvel és csípős könnyekkel megtöltött szemekkel: Ki vagyok én? Mi a célom ezen a világon? Mikor születtem? Miért nem mondták el nekem? May tud róla? Nem, ő nem tudhat róla… biztos elmondta volna nekem. És Isaac?
2017. december 24.
14: 03
Tizenkilenc napja tudom az igazságot mégsem mondtam senkinek egy szót sem, helyette még jobban rátelepedtem a családomra s az eddigi együtt töltött időt megdupláztam. Miért? Mert kényelmesnek véltem, mert féltem attól, hogy ha rájönnek a hatalmamban lévő igazság tisztában levesére akkor eldobnak, mint macskát könnyíteni magán. Anyára, legalábbis az örökbefogadott édesanyámra szélesebbre húzott mosollyal vigyorogtam, apát többször ölelgettem meg és Mayre úgy rátelepedtem, hogy az utóbbi pár napban az ágyában aludtam.
Tudnom kell, hogy nem fognak eldobni maguktól.
A bizonytalanság egyre többször kerített a hatalmába és pizsamában állva a fával harcoló apám mellett még inkább elfogott a szorító érzés, émelyegtem és hányingerem lett a tudattól, hogy Ő nem az enyém, hogy May nem a testvérem és mindez… csak kamu. Hiszen, ha nem kellettem az igazi anyámnak és apámnak akkor nekik miért kellenék hosszútávon? Miért akarnának plusz egy éhező szájról gondoskodni miközben itt van mellettem az édes gyermekük. May-el terhes volt anya. May benne növekedett, én meg egy nő ócska levetett kabátja vagyok. Nem egy Gucci gyártmány.
- Mi folyik itt? – jön a kérdés, csendül a hang és rebben a szív. Tengelyem körül fordulok szélsebesen és vetem a nyakába magam, hangom felhasít miközben nevét kiáltom. Imádom. Mégis elfog az aggodalom arra vonatkozóan, hogy ha tudta a dolgot akkor miért nem osztotta meg velem. Miért nem mondott valamit? Helyette a semmit kaptam.
- Itt küzd órák óta a fával. – forgatom meg szemeimet majd May-t karon ragadva húzom vissza a házba, hogy a délután maradék részére eltűnjünk, készülődjünk, csacsogjunk.
18:40
Nem, még csak véletlenül sem direkt csípem ki magam ennyire, de nagyon a családi banzájhoz. Egyáltalán nem akarok imponálni olyan embernek, akinek nem kéne, az elmém hátsó részében még csak a szándék sem üti fel fejét a gondolat, hogy felhívjam a figyelmét nőies vonalaimra. Nem. Áh, dehogy.
Alig húsz perccel később és egy alapos végig mérés után már mellette ülünk, egyik oldalán May másikon én és egymás szavába vágva próbáljuk felzárkóztatni életünk történéseibe a legkedvesebb nagybácsinkat. Legalábbis az ő nagybátyját, én meg majd kitalálom miként hivatkozok az úriemberre itt mellettem, aki mindig érdekes egyedként volt elkönyvelve aktáimban.
23: 09
A gondosan felvitt tusvonal, szempillaspirál, a csillogó szemhéjpúder mit sem ér akkor, ha az ember olyat tesz, amit nem lenne szabad. Nem tudom mi visz rá arra, hogy a tojáslikőr félig bepuszilása után mást akarjak puszilni, ajkakat, forrót és piroslókat, melyek a nem nagybátyám nagybátyámhoz tartoznak és hívogatnak. Mégis meglépem, mégis rányomom sajátomat és enyhén kezdem el simogatni, mert magam sem tudom mit is teszek.
Feláll.
Néz.
Nem szól majd robban és elhagy.
Ahogyan mindenki elfog, amint kiderül az igazság, amint megtudják az emberek, hogy tudom és már nem kellek nekik. Mert miért kellenék? Én se szeretném magam bármennyire is próbálom az ellentétjét mutatni és most Ő is itt hagy.
A faházikó csendje a mellkasomra telepszik s mikor átölelem térdeimet akkor a hátamat kezdi nyomni, sajog minden porcikám és nem akar szűnni a fájdalom, nem lesz könnyebb harminc perccel a távozása után sem, mert én ott maradtam. A sminkem pedig egybeolvadt masszaként színezi be arcomat, levegővételem szakadozik a hisztérikus bőgés miatt, ami percről percre csak fokozódik. Nem nézek fel, nem nézek ki, nem mozdulok egyáltalán el, mert nincs hová mennem. Így odakint térek nyugovóra, távol mindentől és mindenkitől, amit az enyémnek hittem.
2018. június 27. FINA - London
- Megcsinálta! – üvölt fel a lelátókon ülő apám, Gery, Gerald, ki hogy szereti nevezni és elégedetten pattan fel, amint meglátja nevemet meg nevét feltűnni a kijelzőn. Anyám is csatlakozik az üdvrivalgásba ahogyan May is, mindenki, mind a hárman ott állnak és tapsolnak hatalmas slunggal az első sorban amint én még próbálom megnyugtatni a szívdobogásomat.
A hideg csempébe fúrt korlátba kapaszkodok meg erősen miközben szabad kezemmel lehúzom a szemüveget és az időket nézem. Három másodperc. Ennyivel voltam több a másodikhoz képest, ilyen kevés idővel sikerült jobbat úsznom és mégsem érzek kicsattanó örömöt. Hiába nyertem meg a vb-t, hiába lettem a saját korcsoportomban bajnok.
Anyáék felé nézek, bénán intek feléjük és a szomorúság erőteljes jobb horoggal fúrja be magát a gyomromban a negyedik szabad széket látva. Hát nem jött el. Pedig Európában van, legalábbis apa nekem ezt mondta és Párizs nincs messze Londontól és ha nem csal az emlékezetem azt mondta mindig itt lesz nekem.
Műmosolyt erőltetek ábrázatomra amikor edzőm közeledik felém a medencéből való kimászás után. Elfogadom a gratulációt, az ölelést majd az egész ceremóniát amint a pódiumra állok. Mégsem örülök neki, nem csattanok ki az izgalomtól helyette hátba szúrtnak érzem magam.
2019. április 7. – Sydney, Ausztrália
- Anya, apa… ő itt Marcus. Marcus, a szüleim Lily és Gerald Davidson. May-t meg már ismered. – mosolyogva mutatom be a születésnapi ünnepségemen a barátomat, akivel már pár hónapja elkezdtünk ismerkedni és járni de még nem akartam beinvitálni a családba. Most mégis megteszem, s a fiú engedelmesen ráz kezet az apámmal majd elegyedik szóba velük.
- Isaac eljött? – rondítok bele az autókról való diszkurzusba miután átszkennelve a tömeget sehol nem pillantom meg a nem nagybátyámat.
- Sajnálom kincsem, de nem tudott eljönni. Valami problémája akadt a munkahelyén és nem tudott elszabadulni…
-Aham, persze. Oké.
Kapd be @Isaac Davidson.  |
| Egyetemi szak : child and adolescent psychiatrist in progress
|
Pént. Júl. 17, 2020 5:50 pm | Gratulálunk, elfogadva! Aqua! Kapkodom a fejem, mert nem is tudom, mivel kezdjem az elfogadót, annyira menő vagy. Mármint, a neved is király, vívsz meg úszol, meg okos vagy és gyönyörű, szorgalmas és persze neked is a tiltott gyümölcs kell. Vagy mégsem annyira tiltott? Hiszen nem a vérrokonod és ennek talán örülnöd is kellene, mégis keserédes a dolog, mert a tény, hogy örökbe fogadtak, hogy a tulajdon édesanyádnak nem kellettél, elsötétíti az egészet. Ha ez picit is megnyugtat és feldob, amilyen menő lány vagy, én is a nevemre vennélek, viccen kívül pedig gondolj bele, hogy míg meg nem találtad a papírokat, semmit nem éreztél abból, hogy a családod nem is az igazi családod. Számít-e egyáltalán, mi van a vér szerinti szüleiddel, amikor Davidsonék sajátjukként neveltek fel téged? Rengeteg izgalmas dolog vár rád, sport- és orvosi karrier, meg egy esküvő? Szerintem ezt az utóbbit el kellene napolni, mert valami apróság azt súgja, hogy nem Marcus az igazi számodra és inkább dacból, „majd én megmutatom neki” felkiáltással mondtál igent a gyűrűre. Talán megérne még egy üveg tojáslikőrt… Foglald le csodagyönyörű pofidat és get it tiger  Sidney
xoxo
|
| Hozzászólások száma : 138
| |
Similar topics |  |
|
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
