Az út Los Angelestől Sidneyig, mondhatni, kibaszottul tacskónyalta hosszú. Pláne ha az ember be van tépve mint a szemét és az idő még lassaban telik mint általában.
Igaz az is egy elég vicces sztori hogy hogy keveredtem Sidneybe. Ugyanis két napja ilyenkor még egyenesen képen röhögöm azt aki kitalálja hogy én a szombatomat azzal fogom tölteni hogy átrapüljem a fél világot ugyanis felvesznek egy kibaszott EGYETEMRE.
Yapp. Pénzügy és számvitel, első évfolyam. 98%-os felvételit írtam. Poénból. Betépve.
Lehet nem vagyok olyan reményten eset mint mindenki gondolja rólam?
Na és ezen febuzdulva vettem egy repjegyet apu hitelkártyáján, összepakoltam egy hátizsáknyi cuccot és felültem az első gépre ami elvitt a tesóimhoz.
A gond csak az volt hogy nem csak a szüleimnek felejtettem el kurvára szólni hogy leléptem hanem a bátyámnak és a nővéremnek is akik Sidneyben élnek. És akik talán ki tudnak jönni a seggemért a reptérre.
Nem mintha életemben egyszer is lettem volna Sidneyben, vagy lenne nálam valuta amivel tudok hívni egy taxit.
Vagy mintha tudnám hogy Sid merre lakik.
Kellemetlen.
A mobilom 3 százalékon villogott mert hiába töltöttem a repcsin is úgy nem volt kényelmes candy crushozni hogy be van dugva így inkáb elnyúltam az ülésekben és hagytam lemerülni azt a szart.
Szerencsére volt annyi eszem hogy a Bowieval való messengerbeszélgetéseim között visszakeressem Sid címét, mert utána kellett küldeni csomaggal pár alsót amit otthon hagyott.
A telefonom itt adta meg magát és döntött úgy hogy ő most lemerül.
És lemerült.
De megvolt a cím így csak egy taxi kellett. És minő hatalmas meglepetés találtam is egyet... a reptéren.
A hátuljában kényelmesen tudtam cigit tekerni és a sofőr elfogadta a jenki pénzemet is, szóval az élet nem is lehetett volna tökéletesebb.
A társasháznál már knnyeb dolgom volt csak meg kellett keresnem hogy melyik postaládára van kiírva a családnevünk.
Mivel a takarítónéni épp felmosott könnyen be tudtam osonni. Be a liftbe, cigi a szájba így ahogy rátenyereltem a csengőre már jókedvűen eregettem a jellegzetes szagú füstgomolyokat.
Jó fél percig nyomtam folyamatosan a csengőt mire végre kitárult az ajtó és megjelent az én legdrágáb, legjóképűbb, legmeztelenebb bátyám... meglepően kócosan.
- Meglepiii! - tártam szét a karom vidoran. Sidnek még az öröm is az arcára fagyott. Hahh tudtam hogy itt jó helyem lesz.